Ha egyszer erre jársz, kopogj be bátran,

elszálltak éveim - oly sokat vártam,de remélem mégis, egyszer még eljössz -nincs meg már az a ház, tudod, ott szemközt!
Sok minden változott. Más lettem én is -rám lelhetsz újra még, azt hiszem mégis,mert néked az vagyok, mint aki voltam;az a kis szőke lány, törékeny, szótlan.Bár már az emlékem elsárgult fénykép,remélem, őrzöd még, remélem, él még,mert biz én őrizek minden szép percet,fiókom mélyén a szerelmes versed,s szívembe zárva a gyönyörű tavaszt!

Ki is a jó ember?Nem attól leszünk jó emberek,hogy minden héten templomba járunk.Nem attól leszünk jó emberek,ha távoli ismerőseinknek szemében annak tűnünk.akkor sem ,ha nagyokat szépeket mondunk.De még az sem tesz minket jobbá,ha az idegenekkel kedvesek vagyunk,mert azt várja el tőlünk az Isten és a társadalom.Akkor vagyunk jó emberek és csak akkor.ha képesek vagyunk családunk minden tagját feltételek nélkül szeretni és elfogadni.Amíg erre képtelenek vagyunk.hiába az ima,hiába a sok beszéd.a rendes lakás.a sok szorgalom és munka.Hiába a színjáték,ha lelkünk nem tiszta,,nem vagy mondható jó embernek!...Tisztítsad meg lelkedet!...Isten a családot helyezte első helyre.

Fejem fölött lassan ,már elszállnak az évek,gesztenyeszínhajam is ,csupa-csupa dér lett.!Szemem ragyogása ,már nem ugyanaz a régi,csak a könnyem az, mely csillogóbbá teszi.!Elfáradtam utamon, nehéz volt a terhem,hisz minden égető fájdalmat lelkembe temettem.!Szerettem volna,hogy vidáman, könnyedén élhess,és ne legyen a te szemed is könnycseppektől fényes.!Ezek után, már bárhogy akarom, nem titkolhatom,hogy átrobogott tehervonatom az életutamon.!Érzem közel van már hozzám az a végső állomás,és az én vonatom innen ,már nem indul tovább.!Látod gyermekem..?, mert én látom az élet-út végét,s azt is látom, számomra elfogy az araszoló lépés.!Beteg szívem, csak az hajt még féltőn előre,hogy őrködhessek feletted, mint annak előtte.!Amiért eddig élni vágytam, csak te voltál nekem,hisz ,csak tőled lett szép az egész keserű életem.!Te adtál igaz értelmet minden szónak, versnek,ami egy nehéz ,fájdalmas életből általam kitellett.

Mennyire megváltozott minden.....Kifordult sarkából a világ!A régi öregek, ha látnák mivé lett,az egykori nyugalom, összetartás.Az emberek egyre törtetőbbé válnak.A gyűlölet, az önzés lesz az úr....Amíg a másikat a földig tiporja,küzd felfelé gátlástalanul.Nem törődik mással, csak magával.Csak egyedül neki teremjen babér!Nagyon sok ember lett így gazdag, de még több, sokkal több, a szegény.Kihal a kedvesség, a jóság, az egymás iránti tisztelet.Lassan a gyermekek a könyvből tanulják,hogy egykor-régen, átadták az ülőhelyet.Eltűnik, meghal a barátságés fakulni látszik a szeretet.Tudj újra emberként élni!Mutasd meg bátran, a te szíved nem üres!Lehet sok aranyad, gyémántod,vagy akár márványpalotád.....Csak egy igazság létezik a Földönés ott te is olyan vagy, mint bárki más!Hát legyél ember, ha ember tudsz lenni!Tudj mindig emberként élni!S ha kell, majd egykor emberként halni,- hogy örökké éljen a szeretet./

Hábele Mihályné /

Csak néhány óra kell

A hétköznapok rohanásában,Legyen számodra néhány óra,Mikor szívedet betakarja,A béke puha, álomtakarója.Hunyd be a szemed, és pihenj meg,Hallgasd, ahogy a csend mesél,S amit szeretettel, szívből adnak,Elfogadni azt soha ne félj.Tanuld meg: lehet ébren álmodni,Fényeset, szépet, ezer csodát.Hagyd, hogy kihulló könnyed lemossa,Fájdalmas múlt útjának porát.Életünk sokszínű tarka függöny,Sötét a bú, s az öröm fehér.Az ember, mert így van megteremtve,Ösztönösen is folyton remél.Nem is tudjuk tán, de mindig várunk,Sokszor talán csak néhány szóra.Barátra, szívre, egy kis mosolyra,Hogy jusson ránk is néhány óra.Nem gyenge az, aki mer szeretni,S választ sok kérdésre nem keres.Szemünkkel nem látjuk, mi a fontos,A lényeghez a szívünk vezet.

Magányosan sodródsz, az életed tengerén Egy szomorú pillantás, sok titkot elmesél Látszik az arcodon, hogy szíved megvan törve S szemeidből hullik, lelked legszebb könnyeFáj most a létezés, megöl minden perce Kínzón gyötri lelked, gondjaidnak terhe Nem találod helyed, e kegyetlen világbaElszántabban harcolsz, de mindvégig hiába Légy most erős kérlek, nem harcolsz hiába Találd meg a hited, egyetlen imábaTudd, hogy megtalálod, értelmét e létnek Őrző angyalaid, oda fentről néznek...Eljönnek hozzád, hogy megmentsenek tégedMegmutatják neked, miért fontos élned Segítenek abban, hogy magadra rátalálj Hogyha bízol bennük, hited visszatalálBékét teremtenek, az életed tengerén Hogy hajód célba jusson, vágyaid vad vizén Szárítják szárnyukkal, arcod forró könnyét S Visszaadják néked, lelked igaz gyöngyét...