Az élet szép.

Az élet szép, ha van család,Amely mindig melletted áll.A testvér a testvérnek nem árt,S a gyermek tiszteli apját, anyját.Az élet szép, ha van barát,Aki veled van, és figyel rád,Ha átéled az élet kudarcát,Vagy ha boldog nap köszönt rád.Az élet szép, ha van egészség,Hisz a kincsnél is többet ér.Megléte igazi ajándék, mert Nélküle, nem küzdhetsz az álmodért.Az élet szép, ha van egy társ,Akit melléd rendelt a sors,Hogy megoszd mindazt mi fontos,Mert anélkül a magány mardos.Az élet szép, ha van béke,S a gyűlölet, nem életünk része.Ha az embernek nincs ellensége,S mindennél többet ér tisztessége.Az élet szép, míg van mosoly,Amely felcsillan az arcokon,S az emberek lelkébe hatol,A vidám és borús napokon.Az élet szép, míg van remény,Míg szeretet él a szívek rejtekén,Ami erősíti az ember hitét,Hogy szépnek lássa életét...

 

Sokat a múltamon el gondolkodom.

 

Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,hogy a fűszálak milyen boldogok:újjászületnek, a bogarak,azok is mindig újra zsonganak,a madárdal is mindig ugyanaz,újjáteremti őket a tavasz.A tél nekik csak álom, semmi más,minden tavasz csodás megújhodás,a fajta él, s örökre megmarad,a föld őrzi az életmagvakat,s a nap kikelti, minden újra él:fű, fa, virág, bogár és falevél.Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,innám a fényt, ameddig rám ragyog,a nap felé fordítanám arcomat,s feledném minden búmat, bánatos harcomat,Élném időmet, amíg élhetem,hiszen csupán egy perc az életem.Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,?

"Hogy miért nincs valakim?Mert nem Valakit keresek.Mert a Valaki Bárki lehet, aki kedveset szól, megölel, virágot hoz és betakar.A Valakivel lehet sétálni, nevetni, kirándulni és szeretkezni, a Valaki éli az életét, időt tölt velem, mikor kedve szottyan, aztán továbbmegy.A Valaki fontos ember, tudja mit akar, rám szól, ha elkenődött a festék, ha kilóg a blúz, ha ottmaradt a morzsa a fogamon.A Valaki fel és lecserélhető, ma van-holnap nincs, súlytalan madár, ki ágról ágra száll.Valakije Mindenkinek lehet.Én nem az életemhez, a napjaimhoz, a perceimhez, hanem a sorsomhoz keresek egy másik sorsot.Egy csendet a magányomhoz, egy bölcsőt a gondolataimhoz, egy szájat a szavaimhoz.Gyógyírt az üvöltésemhez, szigetet a szívemhez, erős kart a botlásaimhoz.Hogy bársonyos, puha öl legyek a magányához, hogy ünnep legyek a perceihez, hogy oltalmazó menedék legyek a gyengeségeihez.Valakit, aki nem Valaki, aki egyetlenegy, aki csend, rend, káosz, kiáltás, muzsika és öröm.

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban.

Hegedű...

Hallik egy hegedű, az élet hegedűje Alantas fáradtság, lerogytam a fűre Lelkem szaggatóját, elhallgatom onnan Kékes, tiszta az ég, régen álmodoztam Halkan sír a hangszer, zokogok utána Szerelmes mosolyra, szebb életre várva Pázsit hűs illatát, szívem mellé hívomEz a régi hazám, erre vagyok itthon...Tulipánt rajzolok egem szegletébe Minden olyan nyugodt, végre, végre, végre...Nem hallok már semmit, a megkopott világból Lenyugodott vére, e kínnal teli tábor Fülembe édesget angyalom hű szava Minden másképp lenne, örökre tartana Talán a csillagok, vagy a holdam segít Elernyedésemben más világra repít...Áldott a jó hangszer, nótámat elsírja Szép röptű pillangó, átszellemült díva Sejlik benne bíbor, átdereng a fűre Elhúzza keservét a szívem hegedűje....

Régmúlt, szép idők

Mert kiveszőben van ez a világ. Nagyapám inget és nyakkendőt vett mindennap, amikor ki sem mozdult otthonról, akkor is. Magát és nagymamát tisztelte meg vele, mert úriember volt. Nagymamám jó étvágyat kívánt életem valamennyi étkezéséhez akkor is, ha az egy tejfölös túró volt mazsolával. Az elegancia nemcsak egy jópofa kiegészítő volt az életükben azokra a napokra, amikor színházba, vagy társaságba mentek, hanem nagymama akkor is naponta többször megfésülködött, amikor már járókerettel közlekedett, és akkor is színben passzoló ruhában jött ki a hálóból a nappaliba és vissza.

,Nagypapa és nagymama összevesztek valamin, s nagymama annyira dühbe gurult, hogy nem szólt többet nagypapához.
Másnap nagypapa már teljesen megfeledkezett a vitáról, de nagymama továbbra sem figyelt rá, és nem is szólt hozzá. Tehetett a nagypapa akármit, nem tudta a párját kihúzni sértődött hallgatásából.
Végül is nagypapa hozzáfogott turkálni a szekrényekben és a fiókokban.
Miután ez így ment egy darabig, nagymama már nem bírta türtőztetni magát:
- Mi az ördögöt keresel?

A jóság eredete.

Néha azt gondoljuk, ahhoz, hogy sikeresek legyünk, keménynek, konoknak és szenvedélymentesnek kell lennünk másokkal. Néhányan egészen odáig elmennek, hogy a jóságot gyengeségnek és sebezhetőségnek tartják. Semmi sem állhat távolabb az igazságtól. A jóság hatalmas belső erőt jelez, amit mások nem csupán értékelnek, de tisztelnek is.Ezopusz írt egy tanmesét arról, hogy a Szél és a Nap azon vitatkoznak, melyikük az erősebb." Látod azt az öregembert odalenn?

Most légy erős

Most légy erős! Ha erőd lankadó is,ne add fel soha legszebb álmodat!Taposs el minden tüskét és szilánkot,amely az úton szúrja talpadat.Indulj csak el. És bármilyen nehéz is,azért is menj, hisz minden pillanat közelebb visz egy boldogabb világhoz,melyben álmaid mélyen alszanak.Ne hidd soha, hogy kevesebb vagy másnál,hisz aki erős, az talpon is marad, hiszen épp attól erős az ember,hogy sűrű ingovány közt is lel utat.Ne csüggedj el! Hisz csípős téli fagyban,jeges hidegtől csak edzettebb maradsz,s úgy olvasztod fel szíved melegévela hideg jégcsapot, hogy nyoma sem marad.Menj csak tovább!