Az élet elszalad
A napok gyorsan múlnak, az élet elszalad,
csak emlékek leszünk, pár kedves pillanat,
azoknak kik megismerték mit is jelenthet,
ha az asztalnál a tányér eggyel kevesebb.

Időnk véges, az ajtók bezáródnak,
így búcsút kell mondani minden földi jónak,
szépségnek, bájnak, a szeretett családnak,s mindannak mik valaha javunkra szolgáltak.
Nehéz elfogadni, hogy egyszer vége lesz,
annak az életnek mi a földhöz köttetett,
de hiszem, mindannyian hagyunk annyit hátra,
mitől e világi küldetésünk nem veszik majd kárba.

Ne szólj bele mások dolgába,Mindenkinek saját élete van.S maga körül kell sepregetni.Mert,ha annak az embernek járnád az útjátKit kritizálsz s gúnyolsz a háta mögött,Talán rájönnél milyen harcot vív éppenS útja a tövisekkel van tele.Mit te talán nem is tudnál végig járni,Hisz feladtad volna a legelején.Ezért ha valami nem tetszik,csak maradj csöndben, és ne beszélj.Ha valaki nem tetszik, hagyd ott és kész.Vagy ismerd meg, s csak utána alkoss róla véleményt.Hisz a legtöbb vita és civakodás azért van,Ha beleszólunk mások dolgába.S próbálunk neki tanácsokat adni,S közbe a saját életünk sincs a helyén.Keresd meg magadban is a hibát,Hisz mindenkibe van.Nincs olyan,hogy tökéletes ember, csak a mesékbenMindenki hibázik legalább egyszer az életében.Ne keresd hát másban a szálkát,Hanem lásd meg saját szemedben is a gerendát.

Az anyák már csak ilyenek   

Vigyázd édesanyád, addig, amíg lehet,mert eljön az a nap, mikor már nem teheted meg,hisz az anyák sem birtokolják azt az örök életet,amely nem róna szívükre halálbélyeget.Tudod, az édesanyák csak néha könnyeznek,mert elfojtják fájdalmukat, mibe belevéreznek,elfojtják mindazért, hogy gyermekeiknek sosem okozzanak gyászos-perceket.Az édesanyák mind-mind ilyen áldott emberek,akik keservet és könnyet mélyre temetnek,csak azért mert jól tudják, hogy eljön az a nap,mikor vesztett hősként ők is porba hullanak.S akkor gyermekeik kezét nem lesz, aki fogja,mert mind ki jegyet váltott az égi csillagsorba,már csak fentről nézheti, mint roggyan meg az,akit árvult árvasága nyugton sosem hagy.

Áldott legyen a Fény, mely rád világít és mely benned van,Az áldott napfény sugározzon be tégedÉs melegítse fel szívedet, míg úgy nem lobog mint kandallók tüze,Így minden idegen melegedni jöhet hozzád és minden barátod is,Sugározzék szemedből a fény, mint ablakba állítottGyertya fénye, mely a viharban vándorlókat hívogatja.Áldott legyen a rád hulló lágy eső.Hulljanak lelkedre a cseppek és csalogassákA virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő,De áldott legyen a nagy vihar és rázza meg lelkedet,Hogy fényesre és tisztára mossa és sok kis tavacskátHagyjon hátra, amiben megcsillan az ég kékjeÉs időnként egy csillag is.Legyen áldott a föld, az egész földkerekség,Hogy mindenütt kedvesen fogadjonBármerre is vezessen utad.Legyen puha a föld mikor terhétől fáradtan lepihenszÉs legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta.Olyan könnyen terüljön el fölötted,Hogy lelked kiröppenhessen felfeléÉs elérje útja végén

Ne sírjál nagymama Ne sírjál, nagymama, hogy most nem ölelhetsz meg,s hogy kezemet kezeddel nem érintheted,hisz minket nem a távolság, és nem a fal köt össze,ha nem azon boldog érzés mely szívünkbe van rejtve.Ne szomorkodj azért, hogy most nem láthatjuk egymást,s hogy nem tudod megéred-e az újra viszontlátást,hiszen én távolról is éppen úgy vigyázlak majd téged,mint mikor magam mellett tudtam óvó közelséged.Én nem kérek most tőled mást, csak védd és óvd magad,hogy pár hét után egészségben viszont lássalak,és még elmondhassam ezerszer is, mily boldogság az,mikor önfeledt mosolyoddal karjaidba kapsz.Bármi történjék is, mama, egyet ne feledj,az én szívemben mindig lesz otthonod, helyed,mert bármit is tartogat számunkra az élet,elfeledni téged én már sosem lennék képes.

Én el tudom hinni. Én el tudom még hinni a legszebbik mesét,és szívem mélyén érzem, az élet csoda szép.Bennem megvan feléd a teljes bizalom.Kérhetsz hát bármit tőlem, én azt neked adom.Nem félek a világtól, mert egy vagyok vele,Én vagyok Istenemnek az egyik gyermeke,S aki itt él e Földön, az mind testvér nekem,s legyen növény, vagy állat, én mindet szeretem.Persze, ez könnyű nékem, mert még kicsi vagyok,nem tömtek tele hittel, a túl okos nagyok.Nem kötnek zord szabályok, nem bénít félelemnem kell rettegnem attól, hogy nem lesz élelem.A dolgom még a játék, s benne ott az öröm,s ha elbeszélgetsz vélem, boldogan köszönöm.Az egészségem teljes, mivel teljes vagyok.Magam után a földön még nyomokat hagyok.Az ébrenlét, s az álom, egyformán boldogít,és szeretnék így élni, egész a holtomig,hogy vegyen körül mindig megértő szeretet.Ez kéne a világnak, nekem és te neked…

Aranyosi Ervin

Volt egy ház az utcasarkon Volt egy ház az utcasarkon, egy muskátlis kis ház,ahol áhítattal hallgattam anyám szép szavát,ahol jó apámtól tanultam, hogy a tisztelettudás,gazdagságban, szegénységben szeretet ád.Volt egy ház az utcasarkon, egy kicsinyke kis ház,ahol emberséget tanultam egy emberöltőn át.Ahol tudtam azt, hogy jónak lenni nagyszerű dolog,mert azzal mások szívébe is örömöt lopok.Volt egy ház az utcasarkon, valamikor régen,mikor még én is bízván hittem a tündéri mesékben,mert mindent olyan élhetőnek, egyszerűnek láttam,hisz volt, aki hazavárt abban a muskátlis kis házban.Ma már csak szép emlék lett nékem az-az utcasarki ház,ahol szeretteim karjai ölelhettek át,s ahol a jóságot és emberséget úgy tanultam meg,hogy a múltamra is tisztelettel emlékezhessek

.Kun Magdolna