Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,s ne keseredj el, ha nem találod helyed.A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,előfordul néha, hogy nehezebben halad.Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

Bizony elgondolkodtató !Az egyik hazugságokkal épít csillogó életet, de hideg van házában, s lelke kong az ürességtől. A másik szeretettel kövezi ki otthonát, mely felfűti napjait, s minden pillantásával a jót építi. Az egyik féli az éjt, nem lát túl rajta, s képtelen hinni a csodát. A másik az égre emeli tekintetét, gyönyörködik a csillagokban, és nincs lehetetlen számára.Mondom, két fajta ember létezik... Az egyik folyton másokat hibáztat, mindig mindent jobban tud, és soha semmi sem elég jó neki.

Büszkén állok e napon,Pedig súly van a vállamon,Hosszú évek, napok, percek,Másképp látok, másként érzek.Történt velem sok szép dolog,És átéltem szép pillanatot,Most mégis megtorpanok,Magamba nézek, elgondolkodok:"Gondolok a szépre, jóra,Szeretetre, igaz szóra...Szakításra, fájdalomra,Megtört nehéz pillanatra..."De itt vagyok és létezem,Bennem van sok érzelem,Hitem hajt és visz előre,Álmok, célok szép jövője!Tudom, van még egy kis dolgom,Utam tovább így folytatom,Élek, amíg szívem dobog,És leírok pár gondolatot.

A világ legszebb szava: szeretet.Elkísér végig minden életet.Ez a szó a legtöbbet jelenti,ki ezt megéli, el nem felejti.Hány módon lehet ezt kifejezni,a társad felé közvetíteni!Lehet szóval, amely néha elszáll,ám a tetted: szívhez utat talál.Milyen furcsa is, ha két idegen egyszer csak találkozik, véletlen.Köztük egy érzés tör fel hirtelen,átcikázik rögtön a szíveken.Ez a szép érzés nem csak emberi,állatokat is megérintheti.Kialakul egy örök kapcsolat,együtt élik meg a szívhangokat.Soha ne halljon ki ez az érzés,kísérje végig öröm, nevetés.Szeretet nélkül sehol nincs élet,kísérje végig mindig lépted.István Bőr

Én mindenkinek szívből kívánom,legyen életében nyugalom s béke,sok unoka vegye körbe,boldogságban teljen öregsége.Megdolgozott egykor mindenért,nem kért fizetséget semmiért,tette dolgát rendben, épp ezért,mert elkövetett mindent:egy nyugodt, boldog életért .Nemzett fiúkat, lányokat,hogy boldogítsák, szépítsék a hazát,romjaiból felépítette az országot,soha nem szégyellte a kétkezi munkát. Elszaladtak felette az évek,nyugdíjából tartja fenn a létet nem panaszkodik, nem sír, mint mások,egyet lát meg csak az életben, a szépet.

Azt kívánom neked, élvezd ezt az évet,- halmozzon el jóval, széppel ez az élet! Teremtsd a világod, s nem kell félned tőle!Bízzál Önmagadban, s higgyél a jövőbe'Mosolyodat szórd szét, szerte a világban!Viszonzásra leljél. Higgyél fűben, fában!Állatokra gondolj, nagy-nagy szeretettel, okkal lett gazdájuk egykoron az ember.Vigyázz Földanyánkra, óvd a természetet!- Úgy kínálhat jövőt, s annyi szépet neked.Bízz az emberekben, javuljon a sorsod,a változás magját, lelked mélyén hordod!

Add Uram!

Segíts, hogy napjaimat egyszerűen éljem,Ne vakítson el dac, harag, vagy érdem!Ne azt nézzem, ki miért jött hozzám,Támaszt tudjak adni, ha szükség van rám!Ne érdekeljen haszon, pénz, hatalom,Ne vakítson el fényűző siker, és vagyon.Adj erőt önzetlenségem bátorságára,Legyen bennem a szeretet jósága.S méltósága, a búnak, ha vesztek, Szomorúságaimban árva ne legyek.Taníts meg az újrakezdés művészetére,Az apró kis csodáknak észrevételére.Engedd, hogy adjak, adjak mindenhová,Higgyem el, az utak visznek valahová.S hogy hová?

Öreg ember újévi éneke

Száll az idő, száll, elszállt felettünk,Észre sem vesszük: megöregedtünk.
A mult időkön el-eltünődünk,Öreg embernek ugyan mit hozhat?
Megszokta már a jót s a rosszat -Inkább a rosszat!
.Csendes öregség: - ez kell minékünk,Ifjak utjába mi már nem lépünk!
Egy pipa dohány s pohár borocska,(Asszonynak kávé, ki hogy szokta),
S Halál komát felkészülve várjuk,Az ajtót előtte be nem zárjuk,
Inkább kitárjuk.
.Mi már csak élünk, de nem remélünk,Jöhet akármi, mi már nem félünk,
Nagy földi jókra mi már nem vágyunk,Elég, hogy szép volt ifjuságunk.