Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Mosoly az arcodon Szeretném látni a mosolyt az arcodon,Tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon: Szeretném látni a boldog szemeket,Amelyekből más is erőt meríthet.Szeretném hallani a boldog nevetést,Amely mindig őszinte és békés.Hallani, ahogy a jót dicséri szád,S nem az elégedetlenség nehezedik rád.Szeretném érezni, hogy békés a világod,Hogy hiteddel a rosszat leigázod.Felülkerekedsz a súlyos bánaton,Hisz Isten veled van minden utadon.Szeretném tudni, hogy jó döntést hozol,Ha válaszút előtt botladozol.Mindig tudd pontosan, melyik Isten útja,Tudd, ha rálépsz boldogság vár rajta.Szeretném, hogy vágyaid valóra váljanak,De hinned kell, hogy imáid meghallgattatnak.S ehhez legyen az a hely a templomod,Ahol a válasz már a szívedben visszhangoz.Szeretném, ha aggódó szíved lecsendesülne,Ha minden gondod Isten elé lenne letéve.Ha szíved ezáltal teljesen felszabadulna,A fénysugár lelkedig hatolhatna.Szeretném, ha veled érted imádkozhatnék,A bánatodban is szívesen osztoznék.Ha nyújtod a kezed, Isten elé vezetlek,Hitem szikrájából lángot gyújtok neked.Szeretném, akár a könnyeid árán is,Hogy hinni tudj abban, aki felszabadít.Egy kőhajtásnyira van az igaz szeretet,De a követ neked kell a földről felemelned.
|
|
1 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szülőfalum templomába jöttem imádkozni:A jó Isten kegyelméért ismét hálát adni.Megköszönni életemet, s mindent amit adott;Bármerre is vitt a sorsom, Isten el nem hagyott!Harangszónál tanitott meg engem jó anyám:Térden állva, alázattal mondjam el imám.Hitet vésett a szivembe kicsinykorún, régenAzóta egy harang se szól, oly gyönyörű szépen.Rég elhagytam én a falút, az idő elszaladt,Kongása a vén harangnak szivemben megmaradt.Hivogatott örömökben, de bánatban is ott volt,Mikor Isten árvasággal, könnyel próbáltatott.Bármerre visz sorsod útja, s mint múlnak az évek;Visszacsalnak olykor -olykor a régi szép emlékek.Gyermekkorom, ifjúságom, úgy szivemhez tapadsz-Köszönöm, ó kongó harang, hogy haza hivogatsz!
Jó lenne mégegyszer ismét haza menniA kis tornácunkon egy kicsit megpihenniJó anyámhoz jó apámhoz hozzá szólniSzeretetben békében ismét gyermeknek lenniA kapunál édesanyám boldogan várnaSzeretettel ugranék az ő nyakábaIllatát érezni a finom jó ebédnekÖrülni a frissen sült kenyérnekJó lenne mégegyszer haza menniÉdesanyámnak a kertből virágot szedniDe már csak a múlt köde telepedik rámS hallom a valóvilág dübörgő zajátLassan vissza térek a valóvilágbaS tudom hogy engem haza már nem várnakSzomorú az álom de a nap mégis ragyogHiszen álmaimban otthon voltam s boldog vagyok.
1 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Arany alkony...Egyszer te is megöregszel,hajad fehér lesz, s kezed reszkető....Az arcodon a ráncok barázdákká válnak.Ne gondold, hogy rajtad nem fog az idő!A fiatalság, akár egy tündérálom, fut vele az idő kereke.Még süt a Nap, de a láthatáronkavarog az ősz szürke fellege....Ha majd tétova lesz a lépted,megint újra gyermek leszel....Ábrándos szemmel a távolba révedszés csak a szépre emlékezel.Gyermekeid kirepültek régen.Éli mindenki a saját életét.Néha csak egy szikra jut a fényből,mégis beragyogja szíved rejtekét.Egyszer te is megöregszel.....Kezed, ha majd kinyújtod reszketőn,és egy másik kéz szorosan magához ölel,- már nem bánod, hogy elszállt az idő..
1 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
"Ne dobd el azt, ki felnevelt, s rosszat ne mondj reá,szeresd, mint szíved mélyében a néma dobbanást.Ne bántsd meg szóval, nem tudod egy szó mennyire fáj,akár egy tőr, mely fúródva a szívedben megáll.Ne dobd el azt, ki felnevelt, hisz annyi éjszakán,teérted sírt, és ontotta a könnyek záporát.Ne dobd el! Hisz éjjelente te érted mond imát,s minden könnycsepp, mit érted ejt, egy néma vallomás.Minden öröme, mosolya, mely látszik ajakán,hozzád száll, s tiéd szívében tán minden dobbanás.Ne dobd el!
Ez gyönyörű....és elgondolkodtató...Nézd meg, a világon milyen sok az árva,S nincsen aki őket két karjába zárja.Nézd, ahogy a koldusok is az utcákon laknak,De ők szeretetet senkitől sem kapnak.Nézd meg a vakot, nincsen szeme fénye,De soha el nem tűnik utolsó reménye.Ő már a felkelő napot meg nem látja,És szívét mégis soha, semmi meg nem bántja.Nézd meg a beteget, ki évek óta fekszik,S számára a csoda az, hogy még lélegzik.S minden egyes napon fájdalmait tűri,S szerető családját mindentől kíméli.Nézd meg a süketet, ki nem hallhatja hangod,S könnybe lábadt szemmel nézegeti arcod.Ő már meg nem hallja családja vitáit,De Isten meghallgatja minden nap imáit.Nézd most meg a némát, kinek nincsen hangja,S bár nehéz az élete, de soha fel nem adja.Ő már nem fog soha senkivel beszélni,De Isten megtanítja őszintén remélni.Nézd meg a világon milyen sok a szegény,S nincsen a házukban étellel telt edény.Nem számít, hogy piszkosak és szakadt a ruhájuk,Mert Istennél már biztos gondmentes hazájuk.Mindezeket látván nézz fel az égre,S mondj csak el egy imát hálás szívvel végre.Ha néha meg úgy érzed, hogy senki sem felelne,Tudd, hogy feletted van Istennek kegyelme
.Máté Rózsika verse
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu