A Világról

Nehéz életünket emberként élni,Mikor a világ nem is erre buzdít,Mikor nincs erkölcs,Nincs tisztesség,Nincs szeretet,Hol mindenki azt nézi, másnak keresztbe hol tehet,Mikor a rang és hatalom a fontos,S ezért mindenki bárkin lelketlenül átgázol,Hol nem számít gyerek vagy felnőtt, vagy e,Csak egy a fontos mennyibe kerül ez?Semmi nincs oly fontos, mint a hatalom,De kérdem én...Ez meddig tartható?Gyermekeinknek majd mit hagyunk?Azt hogy, élj durván, mert így kell előre haladnod?Gázolj át másokon, mert akkor lesz vagyonod?Régen is meg kellett élni, ma is.Csak az nem mindegy milyen lesz az utó nemzedék,Akkor is nehéz volt,De volt össze fogás,Nem akartak emberek felkapaszkodni egymás hátán,Aztán eltaposni azt ki segített,Akkor meg volt a tisztelet, becsület,Mára kihalt az, hogy megköszönni,Hogy hálát adni,Vagy netalán segíteni,Ilyen nagyot változott a világ...De kérdem én, hová tartunk mi már?Nem hiszem, hogy helyes, ha egymást taposva Haladunk feljebb, egymást birtokolva.Én még hiszem, hogy bármi lehet,Ha van bennünk tisztelet, kitartás, szeretet,Ha nem követjük a normát minden áron,És ha kell, magunkért, egymásért kiállunk...

Elmúlt a nyár, de itt az ősz pótolni azt, mi elveszett.Barnák a lombok, mint az őz -Isten sohase tévedett!Jól tudja mindig; mit, miért?Okkal vesz el, és okkal ad, jutalmad ád a hű hitért,s csíra bomlik a hó alatt.Ne sírj, ha néha zord az ég!Foszlik a felhő, és a Nap, melegét, élni szórja szét s szíveden langya átszalad.Érzed az élet illatát?Látod ott fenn a csillagot?Ne bánd az ében éjszakát nézd csak, a Hold ma rád ragyog!Isten is lát, és megsegít -mondj néki el egy szép imát!Reményt az ember így merít,s így nyer meg minden nagy csatát!Csoda az élet, drága kegy!Köszönd meg, óvd, és úgy szeresd,ahogy a pap a szent helyet,s ahogy anyja a gyermeket.

Ma még Tied körülötted minden,Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,Mert jön egy nap, talán nemsokára S kihull kezedből minden földi kincs.És nem lesz tied többé semmi sem.Tollad, virágos párnád másra vár,Mit maga köré épített egy élet,Nem lesz több mint összeomló kártyavár.Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóvalTestvéredhez, ki szenved, szomorú,Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,Harmatként hulljon szerető szavad,Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad És soha többé szóra nem fakad.Ma kezed még erős, a lábad fürge,Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,Ma törölhetsz verejtéket, könnyet: Óh, most segíts, ha teheted!Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,Azt nem teszed meg többé soha már.De ma még Tied körülötted minden,És adhatsz...