LASSÚ TÁNC

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?Hallgattad, mint az esőcseppek földet érnek tompán?Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?Lassítanod kéne.Ne táncolj oly gyorsan.Az idő rövidA zene elillan...Átrepülsz szinte minden napodon?S amikor kérded: "Hogy s mint?"Meghallod a választ?Mikor a nap végetér, te ágyadban fekszel,Tennivalók százai cikáznak fejedben?Lassítanod kéne.Ne táncolj oly gyorsan.Az idő rövid..A zene elillan...

Most értettem meg

Csak most értettem meg, drága nagymamám,miért sírtál oly sokszor az élet alkonyán,s mért volt aggódásom oly mérhetetlen nagy,mikor megláttam szemedben a bánat árnyakat.Már tudom, ezek a kihullt, Istenáldott könnyek,melyek lelked legmélyéből szemeidbe szöktek,az életet búcsúztatták, s azt a sok múltbéli évet,melyek az örök hervadás lábnyomába értek.Látod, drága Mama, most már én is könnyezem,én is megsiratom múltam, s életem,mert az én fejem felett is elszálltak azon röpke évek,melyek tavaszvirágzásról többé nem mesélnek.Már én is megtanultam, hogy semmi sem örök,s hogy egyszer biztos véget érnek a földi örömök,hiszen ha elérünk az út végéhez, nem lesz semmi már,mely hátrahagyott életünket visszaadhatná.

Ébresztő gondolatokReggel, ha felébredsz,lassan körülnézel.Várod a csodákat,ma reggel mit érzel Szemedet kinyitva fényleni kezd minden,s pompázik világod ezerféle színben.Hangok szűrődnek be,a világ is éled,csalogatnak csendben,dalba fognak véled.Megmozdulsz, s a tested minden porcikája,hogy felkelj az ágyból,azt a percet várja.Kezdj el mozgolódni,élvezd a csodákat:- hogy mozog a tested,a kezed s a lábad.Járja át a hálaszép szívednek mélyét,élvezd ki a percet,egy új nap esélyét.Mosolyogj és örülj,egy új nap kezdődik!Szemeid sarkábanmosoly fészkelődik.Hagyd, hogy ez a mosoly átkússzon a szádra,hadd fessen jókedvet ébredő orcádra.Ébreszd a világod,ilyen vidám kedvvel!Legyen ma vidámabb minden egyes ember!Hisz örökbe kaptunk egy újabb szép napot,légy hát hálás érte,Teremtődtől kapod.Ha már felébredtél,szeretet vezessen,segíts, hogy a világ teljesebb lehessen.Élvezd minden percét,amit nyújt az óra!Menj, és mosolyogj rá minden Földlakóra!

Egy régi emlék.

Tudod ma kinn voltam a parton,Olyan rég nem jártam már ott,Féltem fájnak majd az emlékek,Melyek feltörnek és elsöpörnek.A tó most nyugodt volt,szikrázott a nap,A tó tükrén fickándoztak a sugarak,Az égen a felhők lassan úsztak tova,Időnként feltornyosultak majd tovább úsztak.Némán állok fejembe ezer gondolat,Az utolsó este jut eszembe akaratlan,Vihar közelget de mi maradtunk,Nem érdekelt a villámlás csak egymást akartuk,Láttuk az égnek fékezhetetlen vad dühét,De minket nem figyeltük csak fogtuk egymás kezét,Aztán jött hívatlanul a reggel és menned kellett.Többé nem láttalak ,nekünk az élet ennyit rendelt.De hálát adok én az Istennek mind ezért,Többet kaptam tőled mint remélt az ég,Most újra itt vagyok s keresem nyomodat Hátha meglátlak a parton némán ballagva.Írta : Márta Bosnyákné Harpauer 2015.09.16.A csillagok között.A csillagos ég alatt gondolok reád,Vajon te is gondolsz néha rám,Olyan régen elmentél már,Tán messze az égbe jársz.Tudom felejteni te sem tudsz Így gondolatod néha hozzám fut,Lelkeink időnkét találkoznak,Összebújnak és szerelemet hoznak.Felhők takarják el most az eget,A hold félszegen nézi őket,Talán az egyik felhő mögött bújsz meg,Onnan figyelsz most engemet.Szívem tiéd most és mind örökké,Bár a halál elragadott tőlem oly rég,Csak lelkeink találkoznak ,én ezt hiszem,Hisz hiányod túl élni csak így lehet.Találkozunk hamarosan a csillagok között,Elvezetsz a nagy medve és fias tyúk előtt.Megmutatod majd a göncöl szekerét,Együtt ülünk Vénusz peremén.És ezután mindig együtt leszünk,Angyalok hadával boldogok élünk,Hallgatjuk édes muzsikájukat,Velük daloljuk át éjszakáinkat.Írta Márta Bosnyákné Harpauer 2015.09.15.Sötét éjszaka.Az éj sötét titkokat rejt,Szívem most téged felejt Nélküled élni hogy lehet,Szívembe még él a szeretet.Sivár az élet nélküled,Így élni tovább hogy lehet,Gondolat mi fejembe itt rekedt,Még mindig csak téged keres.Magányosan töltöm az éjszakát,Hiába várlak te nem jössz soha már,Meg kell küzdenem a magánnyal,A gyötrelmes sötét éjszakákkal.Írta : Márta Bosnyákné Harpauer 2015.09.11.

Jó szó,,

Ha többed nincs is, amit adnál,legyen máshoz egy jó szavad!Figyeld csak meg, a jó érzésed,honnan indul, miből fakad?A szó elszáll, de nyomot hagyva,s akkor jó, hogyha simogat?Kiemel lelket a sötétből,nem ás meg komor sírokat.Egy jó szó mindig megvigasztal,táplál, éltet és felemel.S tudod, a Földön minden lélek,legalább jó szót érdemel.Hiszek a jó szó erejében,amelyik szebb jövőt teremt.Jó szó a lépcső, ha elindulsz.Segít bejárni a jelent.A jó szó sosem alamizsna,sebekre gyógyír, azt hiszem!Ha visszatér, lelkem beissza,a jó szó éltető vizem!Mindig legyen a tarsolyodban egy jó szó, ami adható.Amelyben szeretet virágzik,- az éhes jól laktatható!Ha többed nincs is, jó szót adjál,tegyél gazdaggá másokat!Meglásd, majd vissza fog találni,mikor a szíved fáj sokat!Ez neked is majd jól fog esni,ha visszatér, ha megkapod.Bízz hát a jó szó erejében,s ígérd meg azt: - tovább adod!Hadd adjak hát én is egy jó szót:- Kísérjen öröm, szeretet!Jobbítsa léted, a világod,simogassa meg lelkedet.Nekem is jó, hogy kimondhattam,a jó szó így tesz majd csodát,adj hát te is egy kedves, jó szót,ne is keresd sosem okát!

Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,S ím kész ajándékra a virágcsokor.Kérlek, bármerre is sodor az élet Ajándékom vidd magaddal,Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.Csokrodban első virágszál a szeretet,Azért oly fontos, mert Istentől ered.Emberi sorsok összeötvözője.Ha elveken nyugszik, nem múlandó,Neked is ilyen szeretet a jó.Türelem a második virágszál,Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,Bármi is menjen végbe a szívedben.Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen S vihar ne zúgjon el családod felett,Így gazdagabb lesz benned a szeretet.Csokrod harmadik virága a hűség,Amit megkíván tőled a föld s az ég.Hű légy Istenhez és szent elveihez,Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,S szívetek legyen mindig összekötve.A negyedik virágszál a kedvesség,Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,Ha bosszúság fellege el nem fedi,S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,Meghódítja még az ellenségedet is,Otthonodban nem lesz ború és tövis.Az ötödik virágszál a szorgalom.Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom A házban és minden csak terád várjon,Míg az idegek összetörnek fájón.A szorgalom az, ha végzed a munkád,Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.Virágcsokromat átnyújtom neked,S kívánom, a jó Isten legyen veled!Illatozz otthon, vagy a zord idegenbenMindig derülten, mindig kedvesebben,Míg eljön Urunk, s bú válik örömre.S virágcsokrába beköt majd örökre...

HOGYHA ÉLTÜNK VÁNDORÚTJA 

 

Néha sötét völgybe tér.Jézus ott se hagy magunkra, szava biztat: jer, ne félj.Megterheltek jöjjetek, újuljon meg lelketek.Megfáradtak hozzám jertek. Nyugodalmat nálam leltek!Ti, kiket az élet terhel, aggasztanak a bajok.Kebletekből este, reggel szállnak nehéz sóhajok.Sorsotok bár mostoha, Isten nem hagy el soha.Jöjjetek ti megfáradtak. Találjatok nyugodalmat!Kiket nyom a vétek súlya, a bűn miatt betegek.Azokat is Jézus hívja: megterheltek jöjjetek!A bűnösnek kegyelem, az én elégtételem.Jöjjetek ti megfáradtak.