Társ nélkül

Mikor az ember magára marad,könnyezve telik el minden pillanat,mert szeme előtt állandóan feldereng a múltja,ahol még ketten álltak, egymás kezét fogva.Mikor magányosság marcangolja szívünk úgy érezzük, boldogok mi már nem lehetünk,hisz aki mellettünk állt jóban, rosszban, bajban,falevélként szunnyad a rozsdás avarhantban.Társ nélkül, egyedül, mind semmik vagyunk.Elveszettként rójuk megszokott utunk,mert mind, akik vezettek, s kik vigyáztak reánk,fentről nézik már a csillaghullását.Ki árván maradt idelenn az sem tehet mást,mint hagyja, hogy enyhítse szíve fájdalmát az a borzas szellő által csókolt néhány szál virág,mely magába foglal egy csöndes, halk imát

.Kun Magdolna

TOVÁBBI NAGYON SZÉP ÜNNEPLÉST KÍVÁNOK !Egyszer egy szép őszi napon a jó Isten lenézett a földre,A bánatos felhőket az égen egészen félrelökte,Kinyúlt felém egy napsugáron,Aztán békés, jóságos hangján hozzám szólt,Téged is épp úgy szeretlek kis ember .Mint mindenki mást ezen a világon,Megölelem hát a kis lelked, hogy ne fázzon,A szeretet piciny magját ültetem a szívedbe,Mert tudod, arra szüksége van minden embernek,Így a legnagyobb hatalmat adom a kezedbe,A többi már rajtad múlik, hogy mit kezdesz vele,Őrizd meg a fényt a szemedben,Ez az ártatlan, tiszta lélek sose vesszen el belőled,Tudnod kell, hogy én mindig itt leszek melletted,Még egyszer megölellek fényemmel,Hogy rám, a míg csak élsz emlékezz,Mert így csak én szeretlek téged.De megmutatom neked,Mi is a legnagyobb ajándék,Amit itt a földön adhatsz egy másik embernek,Szeretetben élj, s adj szeretetet minden léleknek,A hála, az öröm és hit kísérjen utadon téged!Mihalik Anikó verse

Augusztus huszadikai jókívánság!Jó lenne, ha újra Alkotmányunk lenne!Újra az igazság tükröződne benne!Jog és az igazság kézen fogva járna,hazánk virágozna, s ránk szebb jövő várna.Gazdagabbak lennénk mind az új kenyérrel,amit dolgos kezek osztanának széjjel.Áldás lenne végre nemzeten, s hazánkon,siker koronázzon minket, ezt kívánom!Hadd járjon a magyar újra emelt fővel,szembesüljön végre élhető jövővel!Vegye végre vissza összes régi jussát,mit kivívtak, kik örök álmukat alusszák!Őseink, kik naggyá tették az országot,amely eleinknél szebb napokat látott!Isten áldásával éljünk boldogabban,s minden jó magyarnak legyen része abban!Legyen hát egyenlő, mindenki, ki magyar,aki e szent földön boldogulni akar!Föld, víz és levegő csak minket szolgáljon,kezünk közt a munka teremtővé váljon!Tegyük hát a dolgunk szépen, összefogva,egymást jól megértve, összemosolyogva!A szívünk, mint a dob, egyszerre dobbanjon,minden gondolatunk reményt, hitet adjon!Legyen új kenyerünk, házban lakhatásunk,legyen biztos jövőnk, s legyen rá hatásunk!Gyermekünk kezébe adjunk jó stafétát,tanítsd őket élni, s velük együtt éld át,hogy a magyar haza újra felvirágzik,és a magyar szeme örömkönnytől ázik!Mindőnk szíve telik méltó büszkeséggel,s jóllakik lelkünk is friss, meleg kenyérrel!>Vers-Szerző: Aranyosi Ervin (2018.08.19.) <

NAGYON SZÉP ÜNNEPLÉST KÍVÁNOK !Egyszer egy szép őszi napon a jó Isten lenézett a földre,A bánatos felhőket az égen egészen félrelökte,Kinyúlt felém egy napsugáron,Aztán békés, jóságos hangján hozzám szólt,Téged is épp úgy szeretlek kis ember .Mint mindenki mást ezen a világon,Megölelem hát a kis lelked, hogy ne fázzon,A szeretet piciny magját ültetem a szívedbe,Mert tudod, arra szüksége van minden embernek,Így a legnagyobb hatalmat adom a kezedbe,A többi már rajtad múlik, hogy mit kezdesz vele,Őrizd meg a fényt a szemedben,Ez az ártatlan, tiszta lélek sose vesszen el belőled,Tudnod kell, hogy én mindig itt leszek melletted,Még egyszer megölellek fényemmel,Hogy rám, a míg csak élsz emlékezz,Mert így csak én szeretlek téged.De megmutatom neked,Mi is a legnagyobb ajándék,Amit itt a földön adhatsz egy másik embernek,Szeretetben élj, s adj szeretetet minden léleknek,A hála, az öröm és hit kísérjen utadon téged!Mihalik Anikó verse

Jolie Taylor: ORSZÁGOM, SZÉP HAZÁM...Ma éjjel, egy angyal nálam járt Elmondtam neki lelkem bánatátOrszágom, szép hazám Halld meg kérlek, a nép szavát Adj hitet a hitetlennek Adj szívet a szívtelennek Adj lelket a lelketlennekAdj erőt gyermekednek Kik eltaszítják ősanyáink szavátLökd el magadtól, s a bűn börtönébe zárd Ki béke helyett, a hatalomra vágy Élje át, Isten haragját Harag, hazugság s irigység helyébe Egy szebb jövőt ígérj Hol nem tapad a pénzhez annyi vérHol az ember, Emberként él Országom, szép hazámGyermekedként szólok hozzád A lelkem oly sokszor hazatérKi tudja, látlak e még?

 

A Világról

 

Nehéz életünket emberként élni,Mikor a világ nem is erre buzdít,Mikor nincs erkölcs,Nincs tisztesség,Nincs szeretet,Hol mindenki azt nézi, másnak keresztbe hol tehet,Mikor a rang és hatalom a fontos,S ezért mindenki bárkin lelketlenül átgázol,Hol nem számít gyerek vagy felnőtt, vagy e,Csak egy a fontos mennyibe kerül ez?Semmi nincs oly fontos, mint a hatalom,De kérdem én...Ez meddig tartható?Gyermekeinknek majd mit hagyunk?Azt hogy, élj durván, mert így kell előre haladnod?Gázolj át másokon, mert akkor lesz vagyonod?Régen is meg kellett élni, ma is.Csak az nem mindegy milyen lesz az utó nemzedék,Akkor is nehéz volt,De volt össze fogás,Nem akartak emberek felkapaszkodni egymás hátán,Aztán eltaposni azt ki segített,Akkor meg volt a tisztelet, becsület,Mára kihalt az, hogy megköszönni,Hogy hálát adni,Vagy netalán segíteni,Ilyen nagyot változott a világ...De kérdem én, hová tartunk mi már?Nem hiszem, hogy helyes, ha egymást taposvaHaladunk feljebb, egymást birtokolva.Én még hiszem, hogy bármi lehet,Ha van bennünk tisztelet, kitartás, szeretet,Ha nem követjük a normát minden áron,És ha kell, magunkért, egymásért kiállunk..

Miért is várják annyira

Miért is várja annyira dédelgetett unokáját a nagymama,s miért sóhajt fel annyiszor könnyes szemmel a nagypapa?Mert ők tudják, hogy azt az időt, mit Isten adott nékik,odafenn az égiek már nagyon szűken mérik.Ezért hát minden perc, minden óra, minden egyes nap,amit az unokákkal eltölthetnek, nékik ajándék marad.Ajándék mit büszkén visznek arra a hosszú-hosszú útra,ahol a szív hálaszavát már csak a szélzúgása fújja.Minden áldott lelkű nagymama, és drága nagypapa,gyermekeit látja viszont, hőn szeretett, hőn imádott unokáiba,és ifjúkori erejét, mit a hosszú évek alatt rég elvesztett már,s mit most visszahozott számára két fénylő kis szempár.

Éld a napot

Minden egyes kornak van valami bája,– és az embernek is számtalan hibája, –ám ha minden korod tiszta szívvel éled,minden pillanatban újabb vágyad éled.Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!Mától érted ketyeg, múlik minden óra.Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?A betegség jelzés, könnyebb elviselned,ha megérted azt, mit lelked üzen véle:– csökken a fájdalom, legyen bármiféle!