Útra készen

Mikor a virágzó nyár már hervadásra vár, útra kerekedik minden gólyapár, s csak szállnak-szállnak egyre távolabb,miközben piros csőrükre könnyek hullanak.Mert a gólya is olyan akárcsak az ember,megtelik a szeme fájdalomkönnyekkel,mikor eljön az-az idő, hogy útra készen áll,s érzi, hogy vissza már sohasem talál.Tudom egyszer én is messze költözöm,s akkor könnycseppekbe fullad élet-örömöm,de majd magammal viszem azt az emlékképet,hogy tavasszal a gólyák mindig visszatérnek.

Könny az életem

Nekem minden egyes nap fájdalmat terem,így csupa könnyből áll az egész életem.De nem baj Istenem, bátran viselem,mert ez nem változtathat szeretetemen.Amíg más mosolyog, és felhőtlen kacag,az én szívem lassacskán szálára szakad.Ám inkább szívem legyen ily megtört roncsdarab,mint hogy lelketlenül éljem a mindennapokat.Aki érezni és szeretni tud, az folyton könnyezik,mert megtanulta, becsülni a szív érzéseit,azt az érzést, mely egy napon kiváltság lehet azok felett kikből hiányzik az ember-szeretet

.Kun Magdolna

Nézd meg, a világon

milyen sok az árva,S nincsen aki őket két karjába zárja.Nézd, ahogy a koldusok is az utcákon laknak,De ők szeretetet senkitől sem kapnak.Nézd meg a vakot, nincsen szeme fénye,De soha el nem tűnik utolsó reménye.Ő már a felkelő napot meg nem látja,És szívét mégis soha, semmi meg nem bántja.Nézd meg a beteget, ki évek óta fekszik,S számára a csoda az, hogy még lélegzik.S minden egyes napon fájdalmait tűri,S szerető családját mindentől kíméli.Nézd meg a süketet, ki nem hallhatja hangod,S könnybe lábadt szemmel nézegeti arcod.Ő már meg nem hallja családja vitáit,De Isten meghallgatja minden nap imáit.Nézd most meg a némát, kinek nincsen hangja,S bár nehéz az élete, de soha fel nem adja.Ő már nem fog soha senkivel beszélni,De Isten megtanítja őszintén remélni.Nézd meg a világon milyen sok a szegény,S nincsen a házukban étellel telt edény.Nem számít, hogy piszkosak és szakadt a ruhájuk,Mert Istennél már biztos gondmentes hazájuk.Mindezeket látván nézz fel az égre,S mondj csak el egy imát hálás szívvel végre.Ha néha meg úgy érzed, hogy senki sem felelne,Tudd, hogy feletted van Istennek kegyelme...

Te vagy a legszebb virág

Szívem kertjében,Én vagyok a virág, leghűebb kertésze!Oly jó gondozni e virágot,Egyedül, őt szeretni e világon!Csak vele lennék, őt gondoznám,Így a legszebb virágot, magamnak tudhatnám!Védeném a széltől, a perzselő naptól,Gondoskodnék róla, mindig csak jót kapjon!Akkor vagyok boldog, ha látom, hogy virul,S boldogságom láttán, szépsége megújul!Úgy szeretem, szeretni e virágot,Nincs szeretetemnek vége e világon!Gyökeret vert mélyen szeretet a szívemben,Megerősítve ezzel, szeretet hitemet!Újra hiszek már, az igaz szeretetben,Boldog vagyok nagyon, hogy ily virágra leltem!Egy kedves jó barátra, személyedben!

 Mondd ki!
Mondd, mit ér a szó, ha nem hagyja el ajkad?Ha sose mondod ki, hogy nem így akartad?Bocsánatot kérni, nem hagy büszkeséged,
s lelkiismereted furdal egyre téged.Miért nem ismered el, amikor hibázol,
mikor sértő szavad más lelkébe gázol?Ha nem úgy akartad, nehéz visszaszívni?A súlyát cipeled, s bizony nehéz vinni!
Miért nem érzel hálát, mikor mástól kaptál,mikor édes mézzel telik meg a kaptár.Boldog pillanatért miért nem hálás lelked?
Az élet csodáit meg kell ünnepelned!

​Apámhoz az égbeApám ott fenn az égbe!Gondolsz-e néha rám?Mert én sokszor bámulva a légbe...Elgondolom, hogy milyen kár...Hogy ily korán meghaltál... Apám!Sokszor, ha az élet rögös útjain,Abba a gyakran emlegetett Göröngyökbe botlik meg lábam...Elgondolom, hogy milyen kár...Hogy nem vagy velem... Apám!Ha az élet zajló tengerén -Irányító, erős kéz kellene...Hányszor, de hányszor megcsókolnám A te jóságos, dolgos, de sajnos már holt kezed,Elgondolnám közben, hogy milyen kár...Hogy árván hagytál – Apám!Radnóti Miklós:

A LEGNEHEZEBB KÉRÉS

...„Legyen meg a Te akaratod!”Ha elkerülnek a gondok, a bánatok,Könnyű kimondani ezt a mondatot...De, ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész?Ha a szív vérzik s a lélek zokog?Ha éjszakáknak tűnnek a nappalok,Akkor nehéz eltördelni ezt a mondatot,Hogy „legyen meg a Te akaratod!”Inkább sikoltanék, Atyám, óh, ezt ne! Ne!Miért kellett ennek így történnie?És a szívem keserű lázadásba jut,Ha érthetetlen előtte az út Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,Én Istenem!

A szeretet hangjai

"Légy pásztora , egy eltévedettnek ,pislákoló gyertyaláng , a sötétben rekedtnek .Légy meleg napfény egy didergő embernek ,aprópénz a sokat nélkülözőnek.Légy ki az égre emelt fővel nézhet ,aprókat lépve mégis felhőkhöz érhet.Légy az , ki a földre letérdepelve ,egy csillagmintát a szívébe présel le .Légy kenyérfalat, egy éhező kezében ,csörgedező csermely , egy szomjúhozó népnek .Légy az , ki betűt vetni tanít ,s egy gyermekszívet ölelésre indít.Légy minden és ne legyél semmi ,csak tanítsd meg a világot szeretni .Légy egy , a mindennel, a jutalom tied ,szívedbe költözik a béke s a szeretet .Légy botja egy ősz remegő kéznek ,bátorítás s egy szó a félénknek .Légy csendes béke , útra készülőnek ,mécses láng az épp megbékélőnek .Légy egy mosoly , más arcára írva ,egy könnycsepp , mi a lelket tisztítja .Légy TE ki úton van éppen ,s minden csomagja a szemében a BÉKE.!