Tudnál-e úgy élni

Gyermeked jövője a te kezedben van,ezért hát határozott légy, ne bizonytalan,mert ha meginog a hited, ha végleg feladod,gyermekeddel együtt vesztesek vagytok.Tudnál-e úgy élni, hogy nem védted meg azt,aki az életednél is sokkal fontosabb,
akinek minden rezdülése, minden egyes tette,méltán emlékezetet gyermekéveidre.Hiszen téged is megvédtek, érted is kiálltak,
mikor hátat fordítottál e kegyetlen világnak,
s mikor a világ visszaütött, sebet ejtvén rajtad,mert nemet mondtál a szülői szavaknak.

Szeresd a szüleid

Szeresd édesanyád, és szeresd az apád,mert tőlük kaptad életed földhöz kötött jogát,s tőlük kaptad azt a varázslatos csodát,mely gyermekeid szeméből fényként tekint reád.Tiszteld édesanyád, és tiszteld az apád,hisz általuk szépül meg ez a bűnnel telt világ,s te is általuk létezhetsz biztonságosságban,addig amíg lelkeikben élni akarás van.Becsüld az édesanyád, és becsüld az apád,mert akképpen néznek fel gyermekeid reád,s ha azt látják, hogy szüleid nem becsülted meg,elveszíted általuk hitt emberségedet,

Kun Magdolna:

"Az élet szomorú és nehéz Főleg,ha az élet értelme elvész A jó dolgokat keresni kell Ha nem találjuk,arra a bánat felel.A rossz dolgokért nem kell küzdeni De a jó dolgokat nehéz elérni Úgy érzed,hiába küzdesz nem találod a jót Pedig lehet csak keresni kellene azt az ajtót.Ha tudod baj van,tehetetlennek érzed magad Hiába a sors dönt,ebbe a szíved beleszakad Elveszítesz valakit,aki a számodra fontos És erre gondolva szíved bánatos.Ahogy a fákról hullanak a levelek Úgy az élet percei is peregnek Egyszer véget ér minden,amiért érdemes élni A sors és a végzet elől nem lehet menekülni.Ezért inkább a jónak éljünk És akikért élünk soha el ne feledjük Mert a jó dolgokra könnyebb gondolni Mint a rossz emlékek árnyékában élni.Nehéz túllépni a rossz emléken,De meg kell tenni Hisz csak akkor tudunk ismét,igazán SZERETNI!!"

ismeretlen szerző

Emlékszem egy napra

Emlékszem egy napra nyári reggel volt A nap épp felébredt búcsúzott a hold Anyám a konyhában reggelit csináltA tűzhelyen kenyér pirult és teaillat szállt Bejárta a házunk minden zegzugát Anyám meg csak dúdolt és hallgatta dalát Az otthonom Táskával kezében apám útra készen álltAnyámhoz lépett megsimította haját Anyám szemében csillag ragyogott Szelíd halk szavával együtt búcsúzottAz otthonom Menj utadra drágám az ég legyen veledAngyal kísérje minden léptedet Szerelmed megőrizd szívedre vigyázz Hisz otthonod visszavár Elmúlt sok-sok év már és rég nem jártam otthon De gondolatban ott vagyok azon a hajnalonHallom anyám hangját pedig csak suttogott Ma is látom szemén a régi csillagot Az otthonom.

 

Arany alkony

 

Egyszer te is megöregszel,hajad fehér lesz, s kezed reszkető....Az arcodon a ráncok barázdákká válnak.Ne gondold, hogy rajtad nem fog az idő!A fiatalság, akár egy tündérálom fut vele az idő kereke.Még süt a Nap, de a láthatáron kavarog az ősz szürke fellege....Ha majd tétova lesz a lépted,megint újra gyermek leszel....Ábrándos szemmel a távolba révedsz és csak a szépre emlékezel.Gyermekeid kirepültek régen. Éli mindenki a saját életét.Néha csak egy szikra jut a fényből,mégis beragyogja szíved rejtekét.Egyszer te is megöregszel.....Kezed, ha majd kinyújtod reszketőn,és egy másik kéz szorosan magához ölel,- már nem bánod, hogy elszállt az idő.....

 

Reményünk lehet csak!Élj úgy, mintha csak a mai nap lenne,a szemedben mosollyal és nevetve.Talán könnyebb az élet szeretve,ha jó kedvvel nézel mindenre.Búcsú nélkül soha ne indulj útra,ha megérkezel, ölelj meg újra,és ne gondolj csak a mai napra,reményünk lehet csak a holnapra!Becsüld meg, hogy ránk süt a nap,minden ölelést és forró csókokat,hogy tavaszi eső mossa arcodat,csodáld meg a tarka virágokat!Becsüld meg az emberi szeretetet,és nagyon köszönd meg Istenednek,hogy a mai napot megadta neked,ám a holnapit nem ígérte meg!

Mennék eléd   

Mennék eléd,mert itt vagy már közel.A déli oldalon leselkedel.Gyökerek hallják könnyű léptedet,átküldesz egy-egy halk leheletet,mely szűzies még és illattalan,de sejtető,jó langyossága van.Csak arcom érzi még,nem sejti más,varázs van benne,keltető varázs.Ahol jársz,néma éberség fogad,keresd a rügyes sombokrokat,hogy langyosságoddal rájuk lehelj s kipattanjon a sárga kis kehely.Feljössz az élre,melyet hó erez,íj válladon,a hátadon tegez,benne az arany nyilakat hozod,melyekkel a telet megnyilazod.Mennék eléd,s mint fényváró anyám,még utoljára elkiáltanámnevedet,melyből napfény sugaraz:Tavasz,tavasz!Tavasz,tavasz,tavasz!

Kicsi szép, rózsaszál, ne szomorkodj.Ha nagyon egyedül vagy, kicsi szép rózsaszál,Végtelennek tűnő éjjeleknek, ködharmata hull,Én hozzád simulok észrevétlenül, csendesen.Ha árvaságod szívet-facsaró,Ha bánat nyom, és letépnek, eldobnak,Beléd rúgnak, eltaposnak, kicsi szép rózsaszálCsak szólnod kell, én támaszod leszek mindenben.Éjszaka, ha sírsz, szellemjáró éjjeleken,Könnyeid, hullnak, mint ezüstpatak,Szél végig száguld, erősen, hevesen,Hozzám, bújhatsz, és megvédelek, mert szeretlek.Gondjaidat, bánatodat, fájó titkaidat,Kicsi szép rózsaszál, nyisd ki szíved, lelked,Mondd el, mi fáj, ki bánt, én erőt adok neked,Erre van most szükséged, érzi szívem, lelkem!