Az igazi gazdagság Mi is a gazdagság? Nagy vagyon, sok ékszer?Fel lehet-e fogni földhöz ragadt ésszel?Mi az élet célja? Kincseket szerezni?Eldugni más elől, hogy ne lássa senki?Úgy hiszem, világunk sokkal szebb hely volna,ha az ember léte nem a pénzről szólna,nem gebedne bele senki a munkába,s nem az “élne csak jól”, kinek lóg a lába.A gazdagok szerint csak az a sikeres,aki éjjel nappal milliókat keres.S lám, ami a furcsa, a szegény is hiszi,hogy majd sok munkával biztos sokra viszi.Még a gyermeknek is folyton azt tanítja,hogy a szép életnek tanulás a nyitja.Ám aki dús gazdag, inkább mást tanácsol,nem a tudós gazdag, – az, aki harács,Az igaz gazdagság ott van a családban,a közös percekben, békés boldogságban,szeretet vízében merítkező szívben,lélek-szivárványként oltalmazó ívben.Megnő gazdagságunk mikor kiterjesztjük,mikor nemzetünket magunk köré vesszük,így alkotva népet, egy nagyobb családot,gazdagítva ezzel ezt a szép világot.

Ha különösnek, rejtelmesnek,látszanak Isten útjai,ha gondok ösvényébe vesznek,szívem legdrágább vágyai,ha borúsan búcsúzni készül,a nap, mely csak gyötrelmet ád.egyben békülhetek meg végül:hogy Isten sosem ejt hibát.Ha tervei igen magasak,s irgalma kútja mély nekem...ha a támaszok mind inognak,ha nincs erő, nincs türelem,s tekintetem sehol célt nem látvaksötét, könnyes éjen át...egy szikrácska hit vallja mégis,hogy Isten sosem ejt hibát.És ha szívem megoldhatatlankérdések betege lett,mert elkezd kételkedni abban,hogy Isten útja szeretet...minden elfáradt sóvárgásom.békén kezébe tehetem,s elsuttoghatom könnyek közt is:.Ő nem ejt hibát sohasem.Azért csend szívem!Engedd múlni a földi múló életet!Majd a fényben látni, ámulni,kezdesz: Ő mindig jól vezetett!Ha a legdrágábbat kívánja,a legsötétebb éjen át.menekülj a bizonyosságba,hogy Isten sosem ejt hibát!

Életünkben mindig nagy csodákra vártunk,S a helyes úttól, sajnos, gyakran messze jártunk.Kergettük az álmot, melyet más vágyai szőttek,S bennünk napról napra a kételyek csak nőttek.Kérdésünkre válasz olyan sokszor nem volt,Pedig számtalanszor megnyílt felettünk az égbolt.S akkor kaptunk csodát, mikor nem is kértünk,Mert mindig volt, ki óvott, s mindent megtett értünk.Megtanított arra, hogy minden percünk csoda,A kavics, amin járunk vagy a hosszú utak pora.Csoda minden lépés, melyet más emberért teszünk,S a mindennapi étel, amit jó étvággyal eszünk.Csoda minden fűszál, mely lengedez a réten,S minden apró felhő, mely táncot lejt az égen.Csoda minden új nap, hisz új reményt ad élni,És ennél többet, hidd el, nem lehet már kérni.Csoda van a kézben, mely betegeket ápol,S abban is, ki téved, de nem más embert vádol.Egy csoda minden beteg, éhező vagy árva,Mert róluk veszünk példát e nagyvilágot járva.Egy csoda az a dallam, mely könnyekig tud hatni,S a szív, mely lassan dobban, de mindig képes adni.

Segítségre van szükséged?Angyalod kérd ott van érted!Fordulj hozzá bizalommal megért Ő ha bánatod van.Melléd rendelték már régen születésedtől fogva éppen,lehet,hogy észre sem veszed figyeli a lépteidet.Óv,vigyáz Rád ,segít ha kell bajban soha nem hagy el,kérhetsz Tőle bármit szívvel megoldja azt szeretettel.Mosolyog ha boldognak lát szomorú a könnyes orcád,arra vár,hogy segíthessen feladatát teljesítve.Egyszer talán észre veszed mikor ott áll épp melletted azt hiszed,hogy szerencséd volt de Angyalod jókor volt ott.Égi Atyának oda fenn imádsággal köszönöm meg!..

A régi ház Szegényen éltünk, de sosem hittük azt,hogy az a boldog, aki nálunk sokkal gazdagabb,mert miénk volt a rét, az erdő, kis patak,a nyári szélben hajladozó búzaáradat.S miénk volt a féktelen nagy gyermekszabadság,mit sosem pótolt volna kincs és gazdagság,mert hiába a jómódúság, a sok-sok ékes kincs,ha nincs olyan emlékünk mi a múltból visszaint.Minden olyan emlék, mi a múltból visszaint,a legkönnyesebb napon is mosollyal kacsint,hisz boldogsággal telik meg szívünk és a lelkünk,mikor a csodás gyermekkoron újra elmerengünk.Kun Magdolna

 

Péntek 13.Ma átment előttem egy fekete macska!Aztán vissza is jött, azt hitte a csacska,hogy majd megijedek, félve babonától?Ám engem a dátum, mai nap sem gátol.Péntek, tizenhárom, ez szerencsét hozhat,ma is üzenhetek én, a csillagoknak,elküldhetem vágyam, dédelgetett álmom,mert amiben hiszek, rövidesen látom..Ma átment előttem egy fekete macska!Aztán vissza is jött, azt hitte a csacska,hogy majd megijedek, félve, mi történhet?Ám, de hadd mondjam el, mért vicces az élet.A fekete macska, tudod az én macskám,átfutkos előttem, kötekedik csacskán,s belőlem félelmet, bizony sose vált ki,pedig karma éles, retteghetné bárki!

Ha valakit csak a mosolyáról, az optimizmusáról ismersz, az nem azt jelenti, hogy nincsenek megpróbáltatások az életében, hogy nem érik kudarcok vagy csalódások. Nem azt jelenti, hogy szerencsés, hogy neki minden könnyen jön és szebb, ...kényelmesebb a cipője, mint másoké. Van, aki nem kiáltja világgá a fájdalmát. Van, aki ott sír, ahol senki se látja, s mikor elfogytak a könnyei, megtörli az arcát, nagy levegőt vesz, és kilépve az ajtón magára ölti bizakodó mosolyát.

 

Hol ringott bölcsőd: palotában,Vagy kis kunyhóban, sose kérdem,Itt vagy ott, egy az valójában,Ez nem szégyen, az meg nem érdem.Más, amit kérdek tőled, gyermek,Nézz a szemembe s úgy felelj meg:Van-e szívedben szeretet Köztünk barátság így lehet.Igaz szívvel ha tudsz szeretni,Jöhetsz velem kéz-kézbe térve,Csöpp szeretetért én tengernyi Szeretetet adok cserébe.Nincs gyűlölség, ahol én járok,Be van temetve minden árok,Mely embert s embert valahaEgymástól elválaszt vala.Ahol én járok, gazdag emberNincs, ámde szegényt sem találtok;Kedve és tudás kit hova rendel,Ott dolgozik, s nem hallasz átkot.Erős a gyengét gyámolítja,Senki a másét nem áhítja:Kinek munkán a tenyere,Mindég puha a kenyere.Ahol én járok, teste, lelke Tiszta öregnek s ifjú népnek;Nagy és kicsiny versenyre kelveMunkára minden jónak s szépnek.Gyűlölség szennyét kisöpörvén,Szeretet itt a legfőbb törvény:Egyetlen lánc, mely megmaradt - -Nyomán egy csöpp vér sem fakadt.Szeretet lánca!

 

Fájó kérelem !Ne dobd el azt, ki felnevelt,s rosszat ne mondj reá,szeresd, mint szíved mélyében a néma dobbanást.Ne bántsd meg szóval, nem tudod egy szó mennyire fáj,akár egy tőr, mely fúródva a szívedben megáll.Ne dobd el azt, ki felnevelt,hisz annyi éjszakán,teérted sírt, és ontotta a könnyek záporát.Ne dobd el! Hisz éjjelente te érted mond imát,s minden könnycsepp, mit érted ejt,egy néma vallomás.Minden öröme, mosolya,mely látszik ajakán,hozzád száll, s tiéd szívébentán minden dobbanás.Ne dobd el!