Benedek Elek.

Adj hálát reggel az ébredő világnak,– örökbe kaptál egy újabb, szép napot.Engedd az érzést áradni szívedben,szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak hálával teli, reggeli éneke.Engedd a nap tiszta fényét szobádba,s ne kérdezd: ember élhet-e nélküle ?Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába, a mosoly arcodon, ékszered legyen.Tükrödön csillog szemed ragyogása,hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,s érezd a lelked, magasabbra emel.Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,mert aki rád néz, ennyit megérdemel.Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,– jó érzésed csak fokozódni fog –a szeretet ilyen, apró kis sugára teheti szebbé a hétköznapot.Néha sírni kell, ha belül valami fáj.Ne mond ,hogy boldog vagy ha valami fáj.Ha kell, vonulj félre ,egy zugot keresve.kicsit sírj,kicsit gondolkodj.A könny sohasem szégyen,hiszencsak az tud sírni kiben nincs közöny,de van érzelem,szeretet.Mikor lelked,megnyugszik már.búj elő rejtekedből,emeld fel fejedmosolyogj,tisztán,hogy szemedbenlásd ,hogy ragyog tisztán ,újra mosolyod.

.".Fiatalon nem látjuk, hogy haladna az óra,Őrült tempója repít el egy-egy dimenzióba.Születésünk napján megfordul a szerkezet,
Élvezhetjük, amíg a homok lepereg.Szeretünk szívből, haragszunk egymásra,De mindenkinek megvan a világban a párja.Ne harcolj a múlásával, szeresd a perceket,Örülj, hogy működik, s mindezt teheted.
Rajongj a színekért, nézz meg egy rétet,Fantasztikus látvány tárul ott elébed.Egyszerűnek tűnhet az ember számára,Ülj le a közepére, nyugalomra vágyva,Hallgasd a madarak őszinte szólamát,
Érezd a természet mesés hatalmát.

Sosem vágytam arra, hogy gazdag lehessek,csak annyit akartam, miből élni lehetett.Úgy élni, hogy éjszakáim ne kísértsenekazzal a gyötrő tudattal, hogy nincstelen leszek.Sosem vágytam arra, hogy az önző kapzsiság feleméssze bennem a szívnek jóságát,mert hiszem, nem az a gazdag kinek pénze van,ha nem az, kiben egy élten át szeretet fogan.A szeretet az egyetlen, mely sosem fogyhat el,hisz az mindig, de mindig viszonzásra lel,s mindaddig, míg visszakapom a szívnek kincseit,királymódon élhetem sorsom éveit

.Kun Magdolna

Régen más volt az élet, másak voltak az emberek,több volt bennük a jóság, és sokkal több a szeretet.Ki szegény volt nem nyomorgott, s nem is éhezett,hisz mindig voltak olyanok, kik ellene tettek. Régen a szegény embert éppúgy tisztelték,mint azokat, kiknek elismerték gazdag jólétét,mert akkor még a gazdagok is érző szívvel bírtak,nem feledve azt, hogy honnan is indultak.Régen nem gyűlölték az emberek ennyire egymást,sokkal jobban átérezték a másik fájdalmát,s ha mással nem hát szép szóval vigaszt nyújtottak,mindazoknak kik sorsuk által bajba jutottak.Ma már nincs lelki megértés, és nincsen irgalom,sem igazhitű simítás a könnyes arcokon,csak szánalom van azoknak, kiknek hajszolt életétmély nyomorba döntötte az úri elitség.