Boldog az, aki maga is boldognak érzi magát.Boldoggá az tehet másokat, ki magát is képes boldoggá tenni. A boldogság egy virágcsokor, melyet szálanként szedhetsz össze.Az öröm pillanatait a virág szirmaiból gyűjtheted.Szeresd önmagad, s engedd, hogy mások is szeressenek Belső hited legyen a mérce, s mások is ezáltal mérettessenek!

Dsida Jenő

Én hívlak élni Hallgasd meg mit suttog az élet,élni hív újra meg újra téged.Ne nézz vissza a sáros útra,legyen előtted minden tiszta.Emeld fel fejed, lásd meg a szépet szemed kékjében égjen a fényed..Lásd meg végre, hogy szeretnek még akkor is, ha nevetnek,hisz mosolyt te csalsz arcukra ismerj bennük magadra!

EGY FIATALEMBER EGYEDÜL ÜLT A BUSZON. Alig múlt 20 éves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit elbeszélgettek a tavaszias, meleg időről, a fiú váratlanul így szólt:– Két évig voltam börtönben. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé...Áradt a szó belőle, miközben elmesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az elkövetett bűntette mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a 2 év alatt semmi hírt nem kapott.

Földi életemet nem kértem, mégis ajándékba kaptam.Kötelességem, a magam és mások javát is szolgáljam.Mindenütt és mindennek a jó oldalát keresem, és figyelem.Tudom azt, hogy ez az én célom, az én valódi érdekem.A legdrágább kincsem az én testi és lelki egészségem,Melynek megtartása, erősítése mindennapi kötelességem.Hálás vagyok mindazért, mit eddig kaptam életemben,Teljesíthetetlen vágyaim nincsenek, harmóniában élek.Minden nap tartogat számomra jót, s fogadom akként,Nyitott vagyok a változásra, a csodákra, és ami szép.Tudom, a boldogság felé nem a könnyű, léha út vezet,Büszkén vállalom, mit az élet ró rám, a nehézségeket.Nem ítélkezek soha sem mások, sem magam felett.Ami bántást, sértést kapok, nem gyűjtöm, elengedem.Életem során kaptam jót is, rosszat is épp’ eleget.A jónak örültem, a rosszból tanulva megerősödtem.Örülök annak, ha a mások terheit kicsit is könnyíthetem,Szomorkás hangulatokba, ha vidámságot csepegtetek.Szeretni milyen jó!

Ha életednek minden napján jelen van a szeretet,Valósíthatsz meg csodákat, mozdíthatsz meg hegyeket.Leteheted gondjaidat, mik ott ülnek a válladon,Csak hinned kell önmagadban, s elmúlik a fájdalom.Ahelyett, hogy panaszkodnál, csodáld meg az életed,Köszönd meg jó családodat s mindennapi ételed.Gondolj bele, hány ember van, kinek nincs mit ennie,S óriási fájdalomban kell e Földön élnie.Légy te hálás minden percért, tárd ki mindig szívedet,Tégy te csodát mindazokkal, kik megvetnek tégedet.Szeress mindig tiszta szívből, temesd el a gondodat,Engedd végre szabadjára reményteli álmodat.Gondolj bele, mi is lenne, ha nem lenne szeretet?Ki adna az éhezőnek egy kis falat kenyeret?Ki ápolna betegeket, gyógyítana sebeket?S lenne-e, ki bánatodban megfogja a kezedet?Életedben legnagyobb kincs az őszinte szeretet,Ő, bármerre is vezet utad, őrzi mindig léptedet,Bánatodban, örömödben kézen fog és úgy vezet,S életednek minden napján benned él és hűn szeret.

Érzelmek nélkül

Ne akarj élni érzelmeid nélkül .Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet.Engedd, hogy az érzések szabadon szálljanak Hagyd, hogy a vágyaid valóra váljanak Ne építsél várat, ne vonulj toronyba Ne fagyaszd a szíved jéghideg burokba.Engedd, hogy szeressenek nincs annál jobb dolog Mikor a szíved valakiért hevesebben dobog .Ne feledd a múltat, csak tanuljál belőle Emeld fel fejedet s tekintsél előre.Keresd a szerelemet, ne harcolj ellene Ez a miből mindenkinek nagyon sok kellene Ha csalódsz se csüggedj hallgass a szívedre S tedd a bánatot mindörökre hidegreA szemeddel látsz a szíveddel érzel Ha valakit megszeretsz fogd meg két kézzel Ne hagyd, hogy elmenjen, mert megfogod bánni Mert olyat, mint ő már keveset találni/Ki írta a verset?

A leghatalmasabb

Csendes eső esik. Isten könnye hull.Megállíthatatlanul, szakadatlanul,mert látja, hogy a világ végleg elveszett,hisz haldoklik benne az emberszeretet.Haldoklik a természet, haldoklik a világ,s az ember nem hallja meg jajkiáltását,mert túlságosan önző, és nem érdekli más,csak önnön jóléte, és a kapzsiság.Ne könnyezz, Istenem, nézz le azokra,kik még jól tudják mit ér a szeretet szava,s kikben él még az a hit, hogy erőt adsz nekik,ha majd letiporják őket ellenségeik.E bűnnel teli világban egyedül te vagy,ki gyarló földi életünkben változást hozhat,változást mely sokadszorra megmutatja azt,hogy ki is a világon a leghatalmasabb.

.

.Néked írom e levelem..

 

.Néked írom e levelem gyermekem Ki a távolban éled a te felnőtt életed Könnyek áztatják e kis levélpapírt Ezért néhány betű most össze folyik Nagyon fáj most az én szívem Bánat gyötri az én lelkemet De meg bocsátok én drága gyermekem Akkor is ha soha nem keresel engemet Mert mi mást tehet egy anyai szív Még akkor is ha minden éjjel sir Csak reménykedik a sok sok hajnalon Hogy egyszer haza hoz majd a te sorsod Akkor leszek én majd ismét boldog Ha azt hallom anya nézd itt vagyok De nem tudom eljő e az a nap Mikor ismét haza találsz majd De most be fejezem e kis levelem Mert a könnyektől nem látom már a betűket A szívem is fáj mert égeti a vágy Hogy majd téged ismét lát És mikor olvasod e kis levelem Érezned kell hogy szeretlek gyermekem Most nyugovóra térek én is márReménykedve hogy holnap haza találsz.....

 

 

Bizony ez az élet szava...Öreg szívem     Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,megkopott már, nem cserélhetem újra!Az idő elszállt, csak emlékeimből élek,sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek.Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat?Istenem még milyen feladatokat oszthat?Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,megkopott már, ki tudja, meddig bírja?A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,két szép gyermek, kiknek életet adtam.S, most végre már nagymama is lettem,kis unokáimat nézve, csak félve kérdezem:Mondd Jó Uram, mennyi időt adsz még?Láthatom-e hogy nő ez a négy gyermek?Ígérem én, hogy jó bárányod leszek,amit csak kérsz én mindent megteszek!Csak még egy kis időt adj énnekem,nézzem, hogy boldogul mindkét gyermekem!Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,megkopott már, de talán még elbírja!Tisztességgel elvégeztem a munkám,ott vagyok, ahol éppen bírja energiám ..Öreg szívem, mint vén hegedűn a húr,elpattansz te is, ha úgy dönt majd az Úr!