Köszönöm anyám

Köszönöm, anyám, hogy ott voltál velem,mikor bánat tört utat gyermekszívemen,s mikor kamaszként hullottak a kínok könnyei,mert nem gyógyultak csalódásom szilánksebei.Köszönöm, hogy ott voltál, mikor a felnőttkori léptek,szabad utat nyitottak a reménytelenségnek,s annak a céltalan életnek, melynek minden egyes napja,tovaröppent álmaim emlékét siratta.Köszönöm, anyám, hogy otthont leltem nálad,mikor biztonságra vágytak a hazafutó lábak,s mikor elfutott mellőlem az a sok-sok vélt barát,kik hazugságból szőtték az összetartozást.Köszönöm, anyám, hogy neked mindig volt erődmeghajolni a bánat és a szenvedés előtt,s hogy te oly bátran éltél meg minden napot, évet,mintha sosem rajzolt volna ráncot rád az élet

.Kun Magdolna

Van egy világ, hol a valóságban,Még sohasem jártam,De a legszebb álmaimban néha rátaláltam.Ott sosincs viszály, örök béke honol,Tücsök énekére, madárdal válaszol.Évszázados fák közt hűs patak csordogál,Napsütötte tisztáson egy palota áll.Virágillatú szél borzolja hajamat,Arany napsütésben csillámok táncolnak.Amerre csak nézek, minden mosolyog rám.Egy lelógó faág megérinti ruhám.Bár csend van, de lelkemben egy dallam felcsendül,Úgy érzem a gondom, tőlem messze kerül.Selymes fűszálak vigyázzák léptem,A szeretet fényében fürdik egész lényem,S ekkor halk neszezéssel, ahogy sóhaj lebben,Puha pilleszárnyon egy angyal elém libben.Nem beszél, de mégis értem minden szavát,Kézen fog és repít hegyen és erdőn át.Halandó nem érezhet ilyen érzést soha,Puha lepkeszárnyon álom repít tova.Eddig nem hallott dal csendül lelkemben,A szeretet ritmusa dobban a szívemben.

Nincs rá szó

Minden évben tavasz végén,Kivirágzik az orgona,Május első hétvégéjén Illata súgja: Édesanya!Száll a széllel s hírül adja,Így el senki sem mulasztja,Száll a széllel s hírül adja:Itt van újra Anyák Napja!Köszöntelek szívből Téged!Ki sem mondom, mégis érzed,„nincs rá szó nincs fogalom:”Anyukám! Szeretlek nagyon!Évről-évre nagyobb vagyok,Nőnek velem gondok, bajok,Azért növünk mi gyerekek,Elférjen bennünk a szeretet!Anya mit adhatnék Neked?Csupán annyit ígérhetek,Egyszer én is szülő leszek,S tovább adom mit kaptam Tőled!

Április végén !A nap letette arany-koronáját,s tüzet rakott a Mátra tetején.Ott piheni ki égi fáradalmát az erdős Mátra kéklő közepén.A lomb nem mozdul. A fűszál is áll.Kertemben ér az estéli homály.Alant a völgyben csöndbe halt a lárma.Érzem az álmot, mint száll fűre, fára.S tengerként árad, nő a lágy homály.Fölötte csak az Est-csillag áll.Az tartja az ég barna fátyolát,a földnek éji árnyéksátorát.Álmodom-e, hogy itt van a tavasz?A kályha mellett róla álmodunk,pedig a tél künn csendesen havaz,s pelyhes a hótól minden ablakunk.De nem, én mostan mégsem álmodom:ibolya van a kerti asztalon:enyhe az est: illatos a virág:virágzó fák közt kél a holdvilág.A földön az éj sötét fátyola,s a fák az éjben mind fehérlenek:ruhájuk talpig csipke-pongyola,s a csipkék közt ezer gyémánt remeg.Fehér erdőn fehérlő holdvilág,fehéren égő örök csillagok,mi szép vagy te, fehér álomvilág Öledben én is csak árnyék vagyok

.Gárdonyi Géza

Senki nem mondhatja meg, hogy mit tegyél, és hogyan! Egyszerűen csak azért, mert más nem tud a Te fejeddel gondolkodni, nem tud a szíveddel érezni, nem tudja a Te életedet élni! Nem kell, hogy bárkinek is jó legyél, nem kell, hogy ítélkező emberek elfogadjanak. Légy mindig Önmagad! Soha ne akarj senkinek megfelelni. Csak magadnak. Igaz elvárások nélkül ez sem szükséges! Egyszerűen, csak fogadd el magad, fogadd el az életed, az érzéseid, a tetteid. Bármit bárhogyan is teszel, csakis egy dolognak kell megfelelned....

 

Elhagyottan, árván

 

...Mennyi idős ember él, elhagyottan, árván,néma fogolycsendben, mint ki vétkezett,s mint akinek bűn volt e földre megszületni,és tisztességben élni az időéveket.Mennyi idős ember vágyik némi szeretésre,szeretésre, minek valahol nyoma veszhetett,mert akik velük voltak, jóban rosszban, bajban,azok most mind-mind más úton mennek.Sokan vannak, sokan, és még többen lesznekaz elhagyatottak, kiket messze kerülnek azok, akik sok-sok tudást, sok-sok tanítást,egyedül csak általuk ismerhették meg.Pedig az időt hajtó kerék rendületlen forog,és pörgeti-pörgeti azokat a homokszemeket,melyek észvesztő gyorsasággal temetik majd bea tiszteletet kiérdemlő élet-perceket.