Ha valakit csak a mosolyáról, az optimizmusáról ismersz, az nem azt jelenti, hogy nincsenek megpróbáltatások az életében, hogy nem érik kudarcok vagy csalódások. Nem azt jelenti, hogy szerencsés, hogy neki minden könnyen jön és szebb, ...kényelmesebb a cipője, mint másoké. Van, aki nem kiáltja világgá a fájdalmát. Van, aki ott sír, ahol senki se látja, s mikor elfogytak a könnyei, megtörli az arcát, nagy levegőt vesz, és kilépve az ajtón magára ölti bizakodó mosolyát.

Ma átment előttem egy fekete macska!Aztán vissza is jött, azt hitte a csacska,hogy majd megijedek, félve babonától?Ám engem a dátum, mai nap sem gátol.Péntek, tizenhárom, ez szerencsét hozhat,ma is üzenhetek én, a csillagoknak,elküldhetem vágyam, dédelgetett álmom,mert amiben hiszek, rövidesen látom..Ma átment előttem egy fekete macska!Aztán vissza is jött, azt hitte a csacska,hogy majd megijedek, félve, mi történhet?Ám, de hadd mondjam el, mért vicces az élet.A fekete macska, tudod az én macskám,átfutkos előttem, kötekedik csacskán,s belőlem félelmet, bizony sose vált ki,pedig karma éles, retteghetné bárki!

Régi édesanyák, őrző angyalok,boldogok voltunk míg ránk vigyáztatok.Ételszagú konyhák emléke lebeg illatokkal átszőtt pára-felleget.Tűzhelyen főtt ebéd, meleg vacsora ízei a szánkban, nem múlnak soha.Kötényetek mögé bújnánk ma is úgy,félelmeink ellen, ha kísért a múlt.Simítaná fejünk ráncos kezetek,ahogyan hűs árnyak megérintenek.Sóhajok szárnyain vigasztalva még,mint ahogy könnyű s szép álmot ad az ég.Régi édesanyák, galamb-ősz anyók,mosóteknő mellett tanultuk a jót.Ajkatokról folytak ősigék, szavaks mi ittuk mint forrást megriadt vadak.Úgy formázott kis szánk, hangot, mondatot,hogy rajta szemetek fénye ragyogott.Féltve és vigyázón adtátok nekünk magyar anyanyelvünk, édes ételünk.S ha néha udvaron teregettetek,dalolva lépkedtünk olykor veletek.Tiszta volt a szívünk, s mint fényes ruhák,úgy őrzi meg lelkünk idők illatát.