Az utolsó út

 

"Taxis vagyok. Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem.- Egy pillanat! – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot.

A nyugdíjas élet egy új világ.Mit, ki nem ismer, várva vár.Irigyelnek érte, hogy otthon lehetsz,nem kell sietned, bármit felvehetsz.Nem jó, vagy rossz,ez egész más fogalom…Más, mint aktív korban, azt fogadom!Nem kell már rohanni sehová.Új életforma vár,mehetsz, ha akarsz bárhová…Olvasás, séta, keresztrejtvény fejtés,bármi, mihez kedved van,már nem meghatározó a sietés!Ki kell alakítanod az „új” Életed!Azután már örömmel élvezheted.Nem kell korán kelni, rohanni,jó lesz lassan szépen osonni…Mikor felidézed a meleg szobában,hogy ilyenkor már futottál javában a munkába, s törted az eszed,Mit is kell ma tenned, főtt a fejed.Ez ma már kis lustálkodással telik,Jut idő mindenre?Minden aktív korú embernek ajánlom,Hogy érje el ezt a kort egészségben, kívánom.Élvezze minden percét, mit nyújthat az élet.S akkor a nyugdíjas ideje nagyon szép lesz…

Minden ember különleges.

Mindenkiben ott ragyog a fény. Benned is. Ne hagyd, hogy a sötétség kioltsa a fényed. Ne hagyd, hogy elhitessék Veled, kevesebb vagy, mint mások. A világot is képes vagy megváltoztatni, ha igazán akarod. Erőd kifogyhatatlan, bátorságod végtelen. De csak addig, amíg el nem kezdesz kételkedni magadban. Nem akkor veszítesz, amikor másodikként lépsz át a célvonalon. Nem akkor van vége, amikor elesel. Akkor veszítesz, amikor elhiteted magaddal, hogy vesztettél.

Egykor hajdanán

Engem úgy neveltek egykor hajdanán,mikor még élt nagymamám és nagypapám,hogyha éhes embert látok, jusson eszembe,én is kerülhetek ilyen helyzetbe.Mert az élet és a sors senkit sem kímél,így minden ember zuhanhat fentről lefelé,s ki lezuhan a mélybe, csak úgy éli túl,ha van mellette olyan, ki védőn felé nyúl.Én kinyújtom kezem, s felemelem azt,ki ott alant a mélységben magára marad,mert nem tudhatom, mikor jön el az a pillanat,mikor felém nyújtanak védőkarokat.

Te is megígérted

Te is voltál gyermek, s te is hitted azt,hogy a nagymamád meséi mind-mind igazak,hisz a nagymamák, azok kik valóra váltjákvarázslatos meséikben az unokák álmát.Te is boldog voltál, mikor nagymamád keze,lágy selyemként simult hajfürtjeidre,s mikor szelíd szép szavakkal azt súgta neked,drága kis unokám az Isten áldjon meg.Te is megígérted, hogy felnőtt emberként vigyázod majd törékeny, gyönge életét,hisz ő volt az ki benned látta mindazt a szépséget,ami gyermeki szemedben hála tűzként égett.Hát tiszteld őt úgy, ahogy ő tisztelt meg téged,mikor hitte, hogy te leszel a remény és az élet,ha majd ránccal telt szemére könnyes fátylat hint a csendes elmúlás, melyen a halál szele ring.