Apám ott fenn az égbe!Gondolsz-e néha rám?Mert én sokszor bámulva a légbe...Elgondolom, hogy milyen kár...Hogy ily korán meghaltál... Apám!Sokszor, ha az élet rögös útjain,Abba a gyakran emlegetett Göröngyökbe botlik meg lábam...Elgondolom, hogy milyen kár...Hogy nem vagy velem... Apám!Ha az élet zajló tengerén -Irányító, erős kéz kellene...Hányszor, de hányszor megcsókolnám A te jóságos, dolgos, de sajnos már holt kezed,Elgondolnám közben, hogy milyen kár...Hogy árván hagytál – Apám!

.Mennyi idős ember él, elhagyottan, árván,néma fogolycsendben, mint ki vétkezett,s mint akinek bűn volt e földre megszületni,és tisztességben élni az időéveket.Mennyi idős ember vágyik némi szeretésre,szeretésre, minek valahol nyoma veszhetett,mert akik velük voltak, jóban rosszban, bajban,azok most mind-mind más úton mennek.Sokan vannak, sokan, és még többen lesznekaz elhagyatottak, kiket messze kerülnek azok, akik sok-sok tudást, sok-sok tanítást,egyedül csak általuk ismerhették meg.Pedig az időt hajtó kerék rendületlen forog,és pörgeti-pörgeti azokat a homokszemeket,melyek észvesztő gyorsasággal temetik majd bea tiszteletet kiérdemlő élet-perceket.

Nehéz életünket emberként élni,Mikor a világ nem is erre buzdít,Mikor nincs erkölcs,Nincs tisztesség,Nincs szeretet,Hol mindenki azt nézi, másnak keresztbe hol tehet,Mikor a rang és hatalom a fontos,S ezért mindenki bárkin lelketlenül átgázol,Hol nem számít gyerek vagy felnőtt, vagy e,Csak egy a fontos mennyibe kerül ez?Semmi nincs oly fontos, mint a hatalom,De kérdem én...Ez meddig tartható?Gyermekeinknek majd mit hagyunk?Azt hogy, élj durván, mert így kell előre haladnod?Gázolj át másokon, mert akkor lesz vagyonod?Régen is meg kellett élni, ma is.Csak az nem mindegy milyen lesz az utó nemzedék,Akkor is nehéz volt,De volt össze fogás,Nem akartak emberek felkapaszkodni egymás hátán,Aztán eltaposni azt ki segített,Akkor meg volt a tisztelet, becsület,Mára kihalt az, hogy megköszönni,Hogy hálát adni,Vagy netalán segíteni,Ilyen nagyot változott a világ...De kérdem én, hová tartunk mi már?Nem hiszem, hogy helyes, ha egymást taposvaHaladunk feljebb, egymást birtokolva.Én még hiszem, hogy bármi lehet,Ha van bennünk tisztelet, kitartás, szeretet,Ha nem követjük a normát minden áron,És ha kell, magunkért, egymásért kiállunk.

Csak kitartás! - biztatom magam,még futni kell, még minden messze van.Szolgálj szívem, még egy kicsit nekem,jaj, meg ne állj az úton hirtelen sok a dolgunk még s nem mutathatom,hogy a harcot már nem bírom nagyon,és este ha ágyamba roskadok,érzem, nagyon nagyon fáradt vagyok.Kicsit nehéz volt, jól tudom, szívem,elkoptunk, de ne sejtse senki sem,higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,nem irgalmaznak ám az emberek,csak hajtsd a vért, arcom piros legyen frissen induljak minden reggelen,csak én tudom, ha ágyba roskadokestére már milyen fáradt vagyok.Szemem árkos és ajkam szögletén a két vonás már mély lett és kemény,sokat sírtam, eső után a föld ilyen barázdált, csapzott elgyötört...de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,arcom hegy- völgye lágyan kisimul,csak este ha ágyba roskadok,érzem megint, nagyon fáradt vagyok.Csak kitartás, - kipp-kopp...