Nagyon meggondolt szép írás.

Nem bocsájthatsz meg apádnak és anyádnak! Ők a szüleid az élet általuk jött hozzád !Te tovább adhatod.Sosem leszel a felettesük.Pont fordítva van! Te lettél rájuk bízva és úgy láttak el ahogy tudtak.Az életeden kívül annyit adtak amennyire képesek voltak.Nincs jogod felelősségre vonni őket.Nekik köszönheted,hogy láthatod Isten Napját.Kettőjükből és mintájukból vagy összerakva,tehát ha bármelyiket elítéled,magadat ítéled el.Soha nem tudsz békességben élni akkor és ha kitartasz emellett.Nem megbocsájtani,hanem megérteni és elfogadni őket ez a megoldás.Ők is emberek,mint te és arra voltak képesek amire voltak.Te egyet tehetsz: tovább mész a megkezdett úton,nem lenézve megvádolva őket,hanem megköszönve,hogy a létbe segítettek és amit jónak élsz meg vedd át tőlük,vidd tovább,amit nem érzel jónak azt haladd meg,MINDEN ÍTÉLKEZÉS NÉLKÜL Kaló JenőTiszteld apádat és anyádat…

Csend ült rétre, völgyre, bércre,hó-illatú esti csend.Ág se moccan, lomb se rezzen,lám, a szél is elpihent.Nem fúj testes hóbuckákat,nem ráz kopár gallyakat,elcsitult egy fenyőágon,szótlan, szinte hallgatag.Harang szól az esti csendben,gyertya fénylik, s halld: amottapró csengők csilingelnek,,karácsonyi dallamot.Pilinkélő hó szikrázik,völgyön, bércen hűs lepel…csillag gyúl a messzi égen,lám, a menny is ünnepel!Örömódát dúdol ajkunk,a szeretet szép dalát…csillámfényű varázs lengiát az egész éjszakátMentovics Éva: Csillag fénylik, gyertya lobban…Téli álmot hint a felhő,altatót a szél dalol,olyan fényes pelyhet szitál,akárcsak fenn, északon.Tölgyes erdők szél ringatta,ágai közt hó susog,dideregve bújnak össze,odvakban a mókusok.Karcsú fenyők zöld ruhája,dunna alatt szendereg,gyöngyházfényű csillámpaplanrejti el a kerteket.Csipkefodros felhők rojtján,ékes holdfény andalog,fenyőfákat díszítenek,odafenn az angyalok.Felhők fölött bandukolva,a vén Hold is láthatja,csillagfényből angyalhajat,szőnek majd az ágakra.Minden fenyő új ruhája,fénylő, áldott üzenet, csillagcsúcsa azt jelzi, hogy,kis Jézuska született.Decemberi éjszakában,angyalkórus hirdette,hol találnak a pásztorok,az újszülött kisdedre.Csillag volt a hírvivője,az adta a fényjelet,hol leli meg három bölcs,a betlehemi szent helyet.Csillag fénylik, gyertya lobban,sóhaj száll az ég felé,minden lélek csodát remél,szent karácsony éjjelén.

Verset írok az életfámról HETVENEDIK ágáról Mert minden évben egy ága kihajtott Minden tavasz szép virágot hozottHETVENEDIK tavasz Rügyezik már a fámon Nem sokára virágba borulását látom Virágból termés lett ,éveim soránNégy is volt belőle Kettő korán lehullott a földbe Két szép gyümölcsöt fel neveltem Ő értük boldog az én lelkem /fiam lányom/Két szép termésem életem büszkesége Szerető szívemnek gyönyörű termése.Életfámat tavasz,nyár,ősz ,tél éltette Napsugár és szellő leveleit érlelte Záporeső,hol zivatar is vonult el felette Szivárvány színekben életem festetteZivatar ágaim tördelte Hajlott törzsem,míg engedteA jó magyar földben Gyökereim a mélybe, élhettek benneTavaszi zápor megöntözte Éltető napsugár ragyogott feletteÍgy múltak az évek,év gyűrűk körötte Hol sima,hol göcsörtös ágaim növelve Így telt el HETVEN tavasz feletteEzt a HETVENEDIK tavaszt Jó Istenem megköszönöm nekedÉletfám virágzik ,virággal köszönhetek Verseim voltak virágai a tavasznak Hogy hány tavaszt adsz még nekem Te tudod csak igazán én édes Istenem Meddig tart még tavaszt váró életem Ha eljön életfámnak utolsó tavasza Arra kérlek csak,ne zivatarral Csendben aludjak el,mint ki téli álmát alusszaCsak azt vegyék észre,ha ágaim virágát nem hozza Gyökereim engedjék el nehéz törzsemet Halkan zuhanjanak le,öleljem magyar földemet Megmarad utánam pár kis, friss hajtásom Ők lesznek,kik emlékeznek /drága unokáim/ Éltem ezen a szép világon.