Őzgidácska
Sír a gida, nincs mamája,Sűrű erdőn félhomály van,
Elkóborolt, jaj, eltévedt,Hold világít már az égen.
Hiába a zsenge pázsit,Anyja nélkül rá nem vágyik,
Nem szomjazik forrásvízre,Anyja nélkül nincsen íze.
Ez alatt a mamácskája Visszatér a zöld tisztásra,
Könny borítja el a szemit,Kis gidáját mert nem leli.
Kérleli a sárga Holdat,Világítson egyre jobban,
Mutassa meg azt az utat,Merre indult el a suta.
Leint a Hold mindkettőnek,Én vagyok az éjnek őre,
Nem kell félni, egykettőreKiértek a zöld mezőre.

 Néma lett a temető,már csend van,aludni indulunk,de emlékük mindig itt marad! Áldott éjszakát mindenkinek !Csillagok gyulnakCsillagok gyulnak fent a messzeségben.Hűvősre fordul az este kint a temetőkben.Előkerül a múlt az emlékek rejtekéből.Előtörnek a könnyek a fájó szívekből.Megérint az elhunyt szerettünk szellemeMessze vannak de itt élnek a lelkekben.Eltávoztak ők már a földi világból.Test nélkül élnek tölünk nagyon távol.Gyertyát gyújtunk emlékül ezen a napon.Virág csokor van most minden síronNéma csendben gondolunk rájuk.Egy rövid időre mi is a múltban járunk.Amikor még összeforrt velük a lelkünk.Egy ritmusra dobogott a szivünk.Emlékezünk hogy mit hagytak örükül nékünkIgy most itt élnek örökké mivélünk....

Heló november !E gyászos napon jöttél, ködös reggelen.ma én is szeretteimre emlékezem.Ily szomorú reggel köszöntesz reám,csak a napocska mutatja ,hogy vidám.!Fájó könnyek hullanak a reggeli tájról megsárgult levelek potyognak a fákról.!Készülnek pihenni hosszú hónapokat,s ruháikkal betakarják a földet maguk alatt.!Helló November ,te sármos vén csoda,lám mutatod ,hogy közeledik a Tél vaskos foga.!Őszülőn reszketve siratod a nyarat de közben legbelül naponta áhítod a havat.!Reggelente ködfátylat lehelsz a tájra,de vigyázol csöppnyit a Novemberi bájra.Előcsalogatod December haragját,de ő ,csak egy hónapig takargatja rangját.!Eknéry Lakatos

 

ElmentélHát elment, elment örökre,lelkét a Megváltó, magához emelte,mi maradt itt, mi maradt utána,fájdalom és könnyek, végtelen hulláma,és űr, hatalmas űr, mit itt hagyott,de ő már az Úrtól, békességet kapott.Kik itt maradtunk, gyászolunk és sírunk,a fájdalom hullámával nagy-nagy harcot vívunk,a hiány, mi lelkünket szaggatja és tépi,mért kellett, így legyen, az ész nem is érti,de szívünknek rejtekén, az emlékek között,mindörökké itt lesz, lelkünkbe költözött,s míg rá gondolunk, ő is itt lesz velünk,mert emlékeink útján, mindig rálelhetünk,eljön majd a nap, mikor mi is elindulunk,és az Úrnak jóvoltából ismét találkozunk.

 

"Virágerdő sűrűjében,pihen egy szív csendesen,

 

Rég nem dobbant családjáért,messze vitted Istenem.

Álmainkban találkozunk,lelked vár ránk odafent,Hol uralkodik a hit,Békesség és szeretet,

Telhetnek a hónapok,múlhatnak az évek.

Mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED

 

Kedves barátaim !Tudod, a boldogság nem kincseket jelent.Csendben összegyűjtött kedves emlékeket!Apró mosolyokat, megtisztító könnyet,támogató lelket, mellyel élni könnyebb.Mert akik boldogok tiszta szívből adnak,szeretetet vetnek, s mindig azt aratnak.Élik a világot és sohasem félnek,már ezen a földön mennyországban élnek.Meg kéne tanulnunk őszintén szeretni,mint éltető búzát, szétszórni, elvetni,szeretet magokat ültetni szívekbe,hagyni azt kikelni, ugyanazt teremve.A gonoszt, a rosszat tanítani jóra,a hazudozókat tiszta, igaz szóra,a felzaklatottat,megnyugvásra lelni.A gyűlölködőket békére nevelni.Ez volna a dolgunk, s tán egy jó cél lenne,és az emberiség, földi mennybe menne!

"Az élet szomorú és nehéz Főleg,ha az élet értelme elvészA jó dolgokat keresni kell Ha nem találjuk,arra a bánat felel.A rossz dolgokért nem kell küzdeni De a jó dolgokat nehéz elérniÚgy érzed,hiába küzdesz nem találod a jót Pedig lehet csak keresni kellene azt az ajtót.Ha tudod baj van,tehetetlennek érzed magad Hiába a sors dönt,ebbe a szíved beleszakad Elveszítesz valakit,aki a számodra fontos És erre gondolva szíved bánatos.Ahogy a fákról hullanak a levelek Úgy az élet percei is peregnekEgyszer véget ér minden,amiért érdemes élni A sors és a végzet elől nem lehet menekülni.Ezért inkább a jónak éljünk És akikért élünk soha el ne feledjük Mert a jó dolgokra könnyebb gondolniMint a rossz emlékek árnyékában élni.Nehéz túllépni a rossz emléken,De meg kell tenni Hisz csak akkor tudunk ismét,igazán ÉLNI ÉS SZERETNI.

Temetők fényei
Száraz avar zörög talpaim alatt,
mécsesek százai világítják utamat,
sötétben is eltalálnák sírodig,
kitaposott út ez már halálomig.

Könnyeimmel én már alig bírok,
pedig csak pár lépés sírhalmodig,
fejfádra borulva elzokogom,
életem nem más, csupa fájdalom.

Meggyújtom mécsesem, világítok
néked, felnézve az égre ragyogsz,
legfényesebb csillag vagy az égen.

Elmondom imámat, nyugodalmat
kérve néked, könnyes szemmel, nehéz
szívvel hagyom el sírodat.