Nem verseny az élet!

 

Az élet nem verseny, nem is kell hát nyernünk,nem kell megharcolnunk, nem kell megfelelnünk!Nem kell az élettel folyton szembeszállnunk,nem kell ellenkeznünk, mindig ellenállnunk!Nem kell félned attól, hogy valaha veszíthetsz,jobb, ha az utadra rózsaszirmot hintesz!A rettegés helyett, élvezz minden percet!Játszd az életedet, legyél boldog gyermek!Nincsen ellenfeled, mindenki egy véled,ha ezt elfogadod, s világod így éled,ha képessé válsz a világod csodálni,akkor leszel képes jó emberré válni!Ne harcolj hát többé, hadd legyen már béke!Ébredj rossz álmodból, legyen végre vége!Álmodj meg helyette élhetőbb világot,amely teremtődnek fényétől megáldott!Bocsásd meg a fájót, engedd el a rosszat,vedd el figyelmedet arról, ami bosszant!Irányítsd a szépre, a teremtő jóra,válts egy szebb világot, szebb álmot valóra!A figyelem rezgés, erősít, támogat,mire irányítod, az teremt álmokat.Félelem, düh, harag élteti a rosszat,az energiád hát a jó felé osszad!Ne harcolj, ne győzz le, inkább segíts máson,sose járjon eszed a háborúzáson!Emelj fel másokat, adj reményt és hitet,mert ezt a világot a szeretet menti meg!Gondolatod mindig fókuszáld a jóra,legyen gondod másra, igaz, tiszta szóra!Merülj el békédben, ott, a lelked mélyén,tanulj és változtass önmagad személyén!Válj igazzá, jóvá, alkoss új világot,amire a lelked kisgyermekként vágyott!Nem szenvedni, félni születtél a Földre,állítsd a boldogság lámpáját ma zöldre!Tudd, hogy rajtad múlik, sosem múlhat máson,ezért ne gondolkozz szörnyű elmúláson!Halál nem létezik, nincs hát mitől félned,csak tanulószoba neked ez az élet.Ha időd itt lejár, elmész honnan jöttél,mert leszületéskor, szerződést kötöttél.Tanulás a célja egész életednek,és nem tud figyelni, aki végig retteg!Élvezd ki a létet, változtasd meg sorsod,a teremtés kulcsát a szívedben hordod!Válassz egy szebb utat, élvezd szeretettel,legyél önmagadért, jót teremtő ember!

 

Téli estéken...

 

Téli estéken mikor szívembe tép, anyám, hiánya,rágondolok a régi, meleget adó kályhára,aminek lángjában lobogott az a szép mesevilág,melynek parazsa volt a gyermeki varázs.Ilyenkor alábbhagy a sírás, felszárad a könny,mert minden régmúlt emlék szabad utat tör,s én újra érezhetem, hogy anyám védő karjabiztonsággal ringat bele éji álmaimba.Hideg téli éjszakákon még anyámról álmodom.Ilyenkor levest főz nekem a kopott sparhelton,s két kezét kulcsra zárva imádkozik értem,hogy hazaértemig semmi baj ne érjen.Fáj nagyon, anyám, hogy mindez már csak álom,s hogy azt a parázsló kályhát is, csak délibábnak látom,mert akkor mikor útra keltél magaddal vittedazt az igaz valóságot, mit veled éltem meg

Kun Magdolna

A MAGYAR FA

Ha egy fára ragyog a nap fénye,
hogyne lenne életre reménye!
Meleg a fény, fakad a rügy tőle,
zöld levélke bújuk ki belőle.
Sok kis virág, fehér kelyhű, tiszta.A kék égre úgy mosolyog vissza.S ha lehullik mindenik virága,

gyümölcsöktől hajlik a fa ága:Ha egy fára ragyog a nap fénye,
hogyne lenne életre reménye!Mért látom hát kopáran a fámat,
az én szegény, szomorú hazámat?Hiszen Isten kegyelmének napja
sugarát rá bőséggel hullatja.Mért mered hát csupaszon az ága?

 

Figyelj!

 

Ha egyszer meghalok, Elfújok néhány csillagotMint tortán a gyertyát Hát csak ne sirassatokFigyelj! – ha egyszer meghalok Némák legyetek, s szótlanokHa temettek, ne földeljetek S szóval ne méltassatokFigyelj! – ha egyszer meghalok Könnyek nélkül búcsúzzatokHa ismertetek, megértitek Ha nem, minek hazudjatokFigyelj! – ha egyszer meghalok Három edénybe rakjatokSzétosztván az isteneim között: Gyermekeimnek adjatokFigyelj! – ha egyszer meghalok Ők érteni fogják, mire gondolok És ott adnak a szélnek engem Ahol a leginkább boldogok Figyelj!

Csak anyám jönne vissza...Csak anyám jönne, vissza mikor mélységekbe hullok,és nem látom a szakadék felszín peremét.Sem a kivezető utat, melyen meglelhetném végre.rongyfoszlásig kopott hitem erejét.Csak anyám simítna még könnyes időráncot.fáradt arcom, fáradt szemem homály-szegletén.S csak ő adna még egyszer reménykeltő vigaszt.mikor fájdalom-seb tátong szívem közepén.Talán minden könnyebb lenne, ha érezhetném még,kötényének melegét, mi otthonommá vált,akkor mikor ádáz sorsú életem, ellenségem lett,és hóhér módjára megtörni próbált.Csak anyám kezét érezném még könnyes arcomon,mert akkor tudnám, hogy minden kihullt csepp,felszáradna idővel attól a nagy-nagy szeretettől,amely most a csillag teli éjekben lebeg...

SOKSZOR AZ ÉLET BECSAPHAT:Szép kis történet,,A fiú fülig szerelmes volt a lányba. Egy napon bevallotta neki az érzéseit.A lány azt válaszolta:„Figyelj! A te fizetésed annyi, mint amennyit én egy nap zsebpénzként hordok magamnál. Hogyan tudnék így veled lenni? Hogy képzelted te ezt? Soha sem foglak szeretni, úgyhogy felejts el engem. Keress valakit aki a te szintednek megfelel!”Eltelt 10 év, és a fiú nagyon nehezen tudta csak kiverni a fejéből a lányt.Egy napon összetalálkoztak egy bevásárlóközpontban„Szia!

MOND GONDOLSZ E RÁM....

Mikor egy Este,otthon egyedül talál,az ablakon kinézel, de semmit se látsz,mondd gondolsz-e rám?Mikor a napok léggömbjéből,az idő elszivárog,és elfelejtett szavak után,nem fordulsz már visszamondd gondolsz-e rám?Megteszel mindent úgy csinálsz, mintha élnél,órádra nem nézel, elrohansz mielőtt sírásra,görbülne szád mondd gondolsz-e rám?Mit elvettél magadtól nem kapod ajándékba vissza,imád az égbe, hallgatásod földre száll.mondd gondolsz-e rám?S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágokmagadat a tükörben oly öregnek látod,mondd gondolsz-e rám?Tested áruként a holnapnak kínálod és,napról-napra árulod el titkaid másnak,mondd gondolsz-e rám?Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben,te egyedül gömbölyödsz fészkedbe,mondd gondolsz-e rám?Pedig várod, hogy az élet újra rád találjon,de legbensőbb titkaid nem érti új barátod.mondd gondolsz-e rám?Egyszer majd tudod,szép lesz újra minden.Nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben,Igaz lesz minden szó.a csókok szívhez érnek,s a madarak a messzi délről.lassan hazatérnek.S én várni fogok, mert várni kell arra:.aki nem jön el.Fáradt éjszakában tudod álmatlan a csend,de hajnalban a derengés új reményt üzen.Éhes madár a reggel, az emlék megpihen,akit az éjjel vártam nem jön ma sem el....

Télből a tavaszba

Búcsút mondunk most a télnek,hideg napok véget érnek.A föld fagya lassan enged,nem áll ellen a melegnek.Itt-ott apró színeket látsz,előbújik sok szép virág.Szinte, mint egy varázsszóra,hazajött az első gólya.A Nap egyre több fényt küld már,verőfényes nap, mi ránk vár.Felettünk a magas égen,bárányfelhők úsznak éppen.Csillagfényes tavaszi éj,már az új életről mesél.Mire a sok fa kizöldül,minden fióka kirepül.Így lesz tavasz hideg télből,örömkönny hull ég szeméből.Áldást hozó csendes eső,tőle zsendül erdő, mező.

Leszállt az éj.

Hold ringatózik csillagfényű éjszakában.Lepedőjét finoman borítja földi álmok árnyékára.Mintha takarná az elszabadult vágyak rezdüléseit,És nem látná színes képeit és nem hallaná lépéseit.Sűrű a csend. Lebbenő álmok bársonyán át hinti porát.Tündérlány csengő hangján dúdol egy szívet melengető csodát.Táncát vidám színekben járja, felkér egy "Jó éjszakát!" táncraTe hagyod, hogy vigyen, repítsen és szárnyán lebbentsen tovább.Élednek álmok.