Megállok

Most megállok, és visszanézek.Keresem a legszebb képet,keresem azt, mi jó volt,keresem, mi az enyém volt.Az élet alkonyán, jó megállni.Vissza, visszakalandozni,átgondolni mit rontottunk el,ellapozni, mert már nem érdekel.Mikor a jóra gondolunk,újra megfiatalodunk,újra átéljük a perceket,újra átélünk minden szépséget.Halljuk az első bókokat!Átéljük az első csókokat!Átéljük a legelső szerelmet!Mi a szívünkben foglal helyet.Tovább nézem emlékeim lapjait,látom gyermekem első lépéseit,hallom harsogó, vidám kacaját!Csókolgatom, gyönyörű kis pofiját.Megtaláltam amit kerestem,a legszebb képet az életemben,azóta sem történik velem jobb dolog,csak ha látom,hogy szívből rám mosolyog.   

    írta : Éva Hirth 

Játszom neked egy dalt...Eljátszom a szívem dallamát,általa szeretetet adva át,úgy szeretném, ha hallanád,s elhinnéd minden szép szavát.Játszom egy kedves dalt neked,változzon tőle meg az életed,használd, mind örökös bérletet,hidd el, hogy az életed szép lehet!A dal egy szebb világba visz,s jobbá teszi, aki benne hisz!Játszom tehát, szépen neked,emelje fel a lelkedet!A dal a híd szívünk között,s ha dallama ideköltözöttaz összeköt, engem veled,ezért is játszom el neked!Figyeld, mi a szívedben lakik,dúdold, mert jobbá alakít,játszom egy kedves dalt neked,hallgasd és élj szebb életet!..

Ifjú lánya a vén télnek,Kedves kikelet,Hol maradsz? mért nem jelensz meg A világ felett?Jöszte, jöszte, várnak régi Jób barátaid;Vond föl a kék ég alatt a Fák zöld sátrait.Gyógyítsd meg a beteg hajnalt,Beteg most szegény,Oly halványan üldögél ott A föld küszöbén;Áldást hoz majd a mezőre,Ha meggyógyítod:Édes örömkönnyeket sír,Édes harmatot.Hozd magaddal a pacsirtát,Nagy mesteremet,Aki szép szabad dalokra Tanít engemet.S ne feledd el a virágot,Ne feledd el ezt,Hozz belőle, amennyit csak Elbír két kezed.Nagyobbodtak a halálnakTartományai,S bennük sokan a szabadság Szent halottai;Ne legyenek szemfedőtlen Puszta sír alatt,Hintsd reájuk szemfedőül A virágokat!

Nekem egybefolyik az idő eggyé lettek a napok.Minden nyomorúságos léptemmel csak araszolok.Hogy mi lesz holnap? nem gondolkodok, mindenben csak bízni tudok.Hinni abban, hogy jobb lesz, hogy szebb lesz. És az életem boldogabb lesz.De, hogy így legyen kell pár dolog s míg élek azért harcolok...Nem adom fel hisz remény nélkül élni nem lehet,Azokért kiket szeretek mindent megteszek...Vajda KataTudod, milyen érzés? Csak az tudja aki magára maradt..Tudod, milyen érzés egyedül megöregedni?Mikor kihűlt kezed már nem melegíti senki...Remények nélkül álomra hajtani fejed,Szíved mélyére rejteni a fájó könnyeket...Úgy ébredni, hogy nem vár ölelés, forró csók,S mindig ugyanolyan a holnapod...Tudod, milyen érzés, mikor már nem hiszel?Többé nem kérdezni, a nagy szerelem mikor jön el...Többé nem várni, nem remélni, s feladni mindent,S érezni, hogy az idő felemészt itt bent...Mindig félni attól, hogy egyedül öregszel, egyedül halsz,S a te életedre már nincs vigasz.../

Molnár Annamari.

.Az élet szép, ha van család,Amely mindig melletted áll.A testvér a testvérnek nem árt,S a gyermek tiszteli apját, anyját.Az élet szép, ha van barát,Aki veled van, és figyel rád,Ha átéled az élet kudarcát,Vagy ha boldog nap köszönt rád.Az élet szép, ha van egészség,Hisz a kincsnél is többet ér.Megléte igazi ajándék, mert Nélküle, nem küzdhetsz az álmodért.Az élet szép, ha van egy társ,Akit melléd rendelt a sors,Hogy megoszd mindazt mi fontos,Mert anélkül a magány mardos.Az élet szép, ha van béke,S a gyűlölet, nem életünk része.Ha az embernek nincs ellensége,S mindennél többet ér tisztessége.Az élet szép, míg van mosoly,Amely felcsillan az arcokon,S az emberek lelkébe hatol,A vidám és borús napokon.Az élet szép, míg van remény,Míg szeretet él a szívek rejtekén,Ami erősíti az ember hitét,Hogy szépnek lássa életét...

"Addig áldd a sorsod, míg van, ki átölel,ki minden éj múltával veled ébred fel,ki rád gondol nappal, neked visz rózsát,s benned látja régvolt, büszke ifjúságát.Addig áldd a sorsod, míg van, ki szépnek lát,ki letörli arcodról a könnyek garmadát,és csókot ad vigaszképp, szelíd ringatást,hogy felleld benne szívének puha vánkosát.Addig áldd a sorsod, míg nem vagy egyedül,míg van ki két karodban, el-elszenderül,hogy féltett kincsű álmait veled ossza meg,mert tudja, álmodni is, csak érted érdemes.

.Nekem egybefolyik az idő eggyé lettek a napok.Minden nyomorúságos léptemmel csak araszolok.Hogy mi lesz holnap? Nem gondolkodok, mindenben csak bízni tudok.Hinni abban, hogy jobb lesz, hogy szebb lesz. És az életem boldogabb lesz.De, hogy így legyen kell pár dolog s míg élek azért harcolok...Nem adom fel hisz remény nélkül élni nem lehet,Azokért kiket szeretek mindent megteszek..

.Vajda Kata

Tudod, milyen érzés? Csak az tudja aki magára maradt..Tudod, milyen érzés egyedül megöregedni?Mikor kihűlt kezed már nem melegíti senki...Remények nélkül álomra hajtani fejed,Szíved mélyére rejteni a fájó könnyeket...Úgy ébredni, hogy nem vár ölelés, forró csók,S mindig ugyanolyan a holnapod...Tudod, milyen érzés, mikor már nem hiszel?Többé nem kérdezni, a nagy szerelem mikor jön el...Többé nem várni, nem remélni, s feladni mindent,S érezni, hogy az idő felemészt itt bent...Mindig félni attól, hogy egyedül öregszel, egyedül halsz,S a te életedre már nincs vigasz.../

Molnár Annamari.

2023. március 1. Csodák csodájaTavasszal mindig arra gondolok,hogy a fűszálak milyen boldogok:újjászületnek, és a bogarak,azok is mindig újra zsonganak,a madárdal is mindig ugyanaz,újjáteremti őket a tavasz.A tél nekik csak álom, semmi más,minden tavasz csodás megújhodás,a fajta él, s örökre megmarad,a föld őrzi az életmagvakat,s a nap kikelti, minden újra él:fű, fa, virág, bogár és falevél.Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,innám a fényt, ameddig rám ragyog,a nap felé fordítanám arcomat,s feledném minden búmat, harcomat,élném időmet, amíg élhetem,hiszen csupán egy perc az életem.Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,s a holnapom?

Mert nem Valakit keresek.Mert a Valaki Bárki lehet, aki kedveset szól, megölel, virágot hoz és betakar.A Valakivel lehet sétálni, nevetni, kirándulni és szeretkezni, a Valaki éli az életét, időt tölt velem, mikor kedve szottyan, aztán továbbmegy.A Valaki fontos ember, tudja mit akar, rám szól, ha elkenődött a festék, ha kilóg a blúz, ha ottmaradt a morzsa a fogamon.A Valaki fel és lecserélhető, ma van-holnap nincs, súlytalan madár, ki ágról ágra száll.Valakije Mindenkinek lehet.Én nem az életemhez, a napjaimhoz, a perceimhez, hanem a sorsomhoz keresek egy másik sorsot.Egy csendet a magányomhoz, egy bölcsőt a gondolataimhoz, egy szájat a szavaimhoz.Gyógyírt az üvöltésemhez, szigetet a szívemhez, erős kart a botlásaimhoz.Hogy bársonyos, puha öl legyek a magányához, hogy ünnep legyek a perceihez, hogy oltalmazó menedék legyek a gyengeségeihez.Valakit, aki nem Valaki, aki egyetlenegy, aki csend, rend, káosz, kiáltás, muzsika és öröm.