Megtört szívek

De sok anya van, ki mind hiába várja,hogy hőn szeretett gyermekét újra viszontlássa,és megsimítván haját elmondhassa néki,mily boldogság általa egy életet leélni.De sok jó anya van, ki sokszor érezi,milyen is egy szülőt semmibe venni,milyen mikor megtagadják, nem beszélnek róla,mintha önnön gyermekének ellensége volna.Pedig imádott gyermekét úgy nevelte fel,hogy ha hibázik is, mások ezért ne ítéljék el,és ne mondhassák róla, hogy nem tett eleget az anyasággal járó cselekedetnek.Egy édesanya számra nincs fájdalmasabb,mint könnyek közt leélni a mindennapokat,s attól rettegni, hogy ne legyen majd késő,mikor szeretett gyermeke otthonába eljő.Mert az élet gyorsan elfut, és mi mind elutazunk.Esélyünk sem lesz arra, hogy visszaforduljunkmegbocsátást adni mind-mind azoknak,kik kitagadták szívükből az édesanyjukat.

Csendes az éj, az égen ezer csillag.A Hold égi útján felfelé ballag.Telt arca fentről a Földre mosolyog,Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.Hűvös az éj, gyere, bújj ide mellém!Én vigyázom álmod ezen az estén.Csendes már minden, a nappal véget ért,Helyét az estnek adta, aludni tért.Bújj ide hozzám, és hunyd le a szemed.Felejts el mindent, én fogom a kezed!S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,Feltárom előtted lelkem kapuját.Valahol messze egy manó útra kel,S az Éjtündér most, csak nekünk énekel.Hallgasd csak, kedves, milyen szép ez a hang,Hallod már Te is, hogy cseng a kis harang?Hát hunyd le szemed, és Te is láthatodAz előttünk nyíló, mesés világot,Ahol ezer csoda és varázslat vár,Szoríts magadhoz!

Az ősi fészek

Fiam, ha én már egyszer nem leszek,Téged mindig haza vár az ősi fészek,Itt, hol az első szavak elhagyták ajkad,Hol első lépteid, magad mögött hagytad.Várni fog a kert, becsülettel műveld azt,Ne hagyd benne eluralkodni a fránya gazt.A te világodba nem nehéz már elfáradni,Olyankor gyere haza fiam, megpihenni..Az udvaron nevelj virágot is, mint régen,Sétálj néha az erdő közt az illatos réten.Ne feledd, ahogy ráfeküdtél két karomra,Ugye hozol egy szál rózsát a síromra?És ne feledd a gyümölcsfákat oltogatni,A szőlős kádat hideg vízben mosogatni,Ősszel élvezd éves munkád gyümölcsét,Őrizd a vén eperfa felszínre tört gyökerét..És ha majd egyszer a fiad megkérdi tőled,Apa, miért van az, hogy ezt a fészket félted?Tanítsd meg fiam neki, szeretni az ősi földet,Hogy érezze Ő is, az eredete ide visszavezet.Soha ne feledd el fiam, mire tanítottalak régen,Járhatsz a világ bármely táján, nyáron vagy télen,Igazán akkor leszel itthon, ha a lelked itt hagyod,És ha végleg haza tértél, itthon majd visszakapod.

 

A régi öregek

 

Kemény munka, dolgos élet és mégis tiszta és önzetlen szeretet. Ilyenek voltak a régi öregeink, ilyenek voltak nagyanyáink, dédanyáink. Nem álltak meg csak kora este feküdtek le pihenni, azt hittük fáradhatatlanok, azt hittük örökké élnek majd. Szenet hordtak, hatalmas földeket műveltek, vizet hordtak a kútról, még a wc sem volt éppen komfortos hisz pottyantós volt a ház végében. De ők nem panaszkodtak, csak dolgoztak és dolgoztak érted, értem, értünk, akik most itt vagyunk és azért lehetünk itt, mert ők erőn felül is munkálkodtak.

"Egy perc

,mikor azt hiszed megvan mindened,hogy így boldog és szép az életed,akkor mindig jön a változás szele,először simogat, hogy észrevegyed,de inkább elfordítod fejed,- mert fél a változástól az ember. -Aztán a szélből lassan tornádó lesz,Hiába menekülsz előle, hiába küzdesz,Utolér, és felkap, ide-oda dobál téged,És a végén vagy földhöz vág,vagy letesz szépen.Ez a változás. Lehet jó, s lehet rossz a vége,Mégsem kell félned tőle,Mert a változás viszi életed előre.Maradj erős kedves lélek,az élet hoz még majd sok szépet,tudom milyen a csendes fájdalom,körülölel, ott ül a válladon.Kell,hogy néha sírjunk,hogy potyogjon könnyünk,ha Istenben hiszünk, mert bizony kell hinnünk,egyszer minden elkezdődött,s egyszer minden véget ér,de a köztes időszakban megszenvedünk mindenért,ki a hatalomért, ki a boldogságért,mindenért mi fontos nekünk,mindenért mi számít,mert az élet csalfa árnyék,sokak szerint végzet-játék,s amit ad, azt elveszi,nem kérdez, csak megteszi.

Mit vétettek

Mit vétettek ők, hogy ilyen nehéz körülmények,fájdítják szívüket, s a megért öregséget.Mondjátok mit vétettek, s ki ellen, hogy bűnhődniük kell,akkor is, ha léptük már a sírhoz oly közel.Vajon miért nincs mindenkiben emberséges lélek,vagy megértés azok felé, kikben haldoklik az élet,akik szó nélkül eltűrik, ha éheznek, ha fáznak,s ha már csak magányos csendjükkel lakják be a házat.Miért nincs ott szeretet, ahol a szegénység az úr,ahol nincs más csak néma gyász mi a szívekben lapul,s ahol zokogás és jajkiáltás sosem hallható,mert alázatba fojtja magát minden panasz szó.

A szeretet útja.

Igaz szeretetre vágyik minden ember,Érte igazából tenni semmit nem mer,Elindul az úton, a szeretet útján,S hirtelen megfordul egy fájdalom után.Éles tövist hordoz eztán a szívében,Tovább lépni nem mer ezen az ösvényen,Félti az életét újabb csalódástól,Türelem, mit elvár ilyenkor másoktól.A legszebb érzés az, miben nem tud hinni,Mert a fájdalmától nem tud szabadulni,Az ilyen embernek tovább kell lépnieS meg kéne tanulni boldogan élnie.Ám nehéz ez az út, de rózsákkal teliMégis ez a virág a kezet felsértheti,De ez a szép növény még mindig gyönyörű,Még ha mit okoz is, fájdalmasan szörnyű.Ám a heg begyógyul a megsértett helyen,Akár a karon volt, vagy a kézfejen.Nem szabad okozni még nagyobb sebeket,Viszont ez sajnos bármikor megeshet.Először csak megszúr valahol a tövis,Aztán bent maradhat tán a rózsatő is,És ez a sérülést továbbmélyítheti,Ezzel a javulást bizony nehezíti.A virágnak tövét ki kellene venni,És a sebre pedig gyógykenőcsöt tenni.Ilyenkor jönnek jól az ápoló kezek,Mert óvva vigyáznak, s gyógyítanak ezek.Meg kell tanulni a legjobb gyógymódot,Amely nem tartalmaz semmi káros dolgot,És aztán a rózsa olyan szép lesz megint,Hogy keze fájdalmára az ember csak legyint.Mert igazán szeret akkor az ember,Ha ehhez az úthoz noszogatás nem kell,De aki csak elvárja, hogy valaki szeresse,Menjen végig rajta, hogy ő is megtehesse.Szeretni tudni kell, és nem csak elvárni,Mert hogyha csak várunk, meg fogjuk azt bánni,És annyira jó érzés, amikor szeretünk,Boldoggá teheti az egész életünk.