ISTENEM!

 

 

Csak egy érintő kezet kérek! Rohan az élet, s én nagyon félek. Félek, hogy mit hoz majd a holnap, Megmaradok-e tisztának, jónak? Félek, hogy marad-e még könnyem, S hitem, hogy mindezt szavakba öntsem? Kulcsolhatom-e kezeim imára, Lesz-e még erőm a napi munkára? Könyörgök hozzád Istenem, Segíts át a nehéz éveken!És így szól az én Uram hozzám: - Látod a fényt, ott a hegyek ormán? Amott már kiderült az ég, Szivárványszínekben káprázik és kék.

A falusi bácsi és a boldogság...

Egy csendes kis faluban élt egy ember, aki mindig boldog volt, kiegyensúlyozott, és kedvesen bánt ismerőseivel. Állandóan mosolygott, és mindenkihez volt egy kedves, biztató szava. Aki találkozott vele, sokkal vidámabb és reménytelibb lett.A faluból az egyik szomszédja kíváncsi volt, hogy mi lehet a titka, hogy ebben az embertelen világban ő mindig ilyen mosolygós és jókedvű. Azon gondolkozott, hogy miért nincsenek haragosai a boldog embernek.

Társnélkül..

Mikor az ember magára marad,könnyezve telik el minden pillanat,mert szeme előtt állandóan feldereng a múltja,ahol még ketten álltak, egymás kezét fogva.Mikor magányosság marcangolja szívünk,úgy érezzük, boldogok mi már nem lehetünk,hisz aki mellettünk állt jóban, rosszban, bajban,falevélként szunnyad a rozsdás avarhantban.Társ nélkül, egyedül, mind semmik vagyunk.Elveszettként rójuk megszokott utunk,mert mind, akik vezettek, s kik vigyáztak reánk,fentről nézik már a csillaghullását.Ki árván maradt idelenn az sem tehet mást,mint hagyja, hogy enyhítse szíve fájdalmát az a borzas szellő által csókolt néhány szál virág,mely magába foglal egy csöndes, halk imát

.Magdolna Kun

Az élet alkonyán

Hidd! Az élet alkonyán is szép lehet a nyár,ha berepül a szívbe a mesés „ kék madár”.A boldogság fészke - itt - már békés, és nyugodt,a dévaj mámor vágya, rég zátonyra futott.Finomabban árnyalt ez alkonyati érzés,lélekből szövi át a kapcsolati féltés.Érettebb e kötelék, mint az ifjúkorban.buké terem benne úgy, - miként az ó-borban.Érzékibb a tekintet, és meghittebb a szó,a szép-korúak tudják már, mi a szép, s a jó.Ha egymásra néznek, hálát mondanak szemeik,s gyengéd érintéssel simogatnak kezeik.Selymesen szép hatás vonja be a lelkeik’,meghittség varázsa koszorúzza perceik’.Éltető sugár ez, az életnek alkonyán,s szép, mint az illatos, októberi, késő nyár.

A lélek imája

Mindenki lelkében létezik egy ima,Mit nem kell könyvből tanulnia.Elég ha a csendben némán elmerül S a szavak előtörnek oly rendületlenül.Mik aztán maguktól mondatokká válnak,Részesei lesznek egy szív dobbanásnak.S lassan átjárják az egész lényed,Érzed ugye, ahogy megroggyan a térded?A kezed is önkénytelen összekulcsolod,Ne bánd ha imádat némán ordítod.S ha könnyes már a szemed, mivel nézel az égre,Esendő vagy Ember, nincs, kinek nincs vétke.Imádkozz hát a magad Istenéhez,Bűneid bocsánatára, tán ez is elég lesz.S a hited, ne veszítsd el soha,Egy életed van, bár a sors néha mostoha.Cipeld hát, még ha nehéz is kereszted,Utad végén megtudod, miért kellett így tenned.Addig imádkozz, mert létezik egy ima,Mit a léleknek nem kell, könyvből tanulnia..

Ez mekkora tanítás!!„

Vigyázz magadra, fiam! Tudd, hogy mindenki csak abból adhat, ami neki is van. Boldogságot boldog embertől kaphatsz, boldogtalantól soha. Segíteni az erős képes, a gyenge nem. Tudást az adhat át neked, aki maga is megtanulta, és nem csupán hiszi, hogy tudja, hanem be is bizonyította. Célról az beszélhet, akinek volt, és el is érte azt, az oda vezető útról pedig az mesélhet neked, aki végig ment azon.... Tartásra nem taníthat megalkuvó, becsületre pedig nem nevelhet tolvaj.

Egy festőt egyszer arra kértek,rajzolja le a békességet.A feladat egyszerűnek látszott,s ő nyomban neki is látott.Rajzolt tengert, széltől mentesen,rajta egy hajót, mely állt csöndesen.Utasa mind lusta álomba merült...s a kép összegyűrve a szemétre került.Nem békesség volt a papíron,hanem szélcsend és unalom.Aztán újabb rajzba kezdett,s egy szundító öreg bácsit festett.De békességet nem ábrázolt ez sem,nekiállt hát, hogy tovább keressen.Rajzolt virágot, csöndes téli tájat,békésen legelésző birkanyájat...A papírkosár lassan tele lett,s közben be is esteledett.Ám az este sem volt békés,messziről hallatszott a mennydörgés.Vihar közeledett, az ég rengett,a festő az ablaknál töprengett.Nézte a szélben sodródó leveleket,a villámokat, mik átjárták az eget.A ház előtti tölgy recsegve hajlongott,kövér esőcseppek verték az ablakot.A festő nem tudta, tovább hogyan legyen,Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.Tekintete ekkor ismét a fára esett,s ott meglátta, amit egész nap keresett.A fa egyik vastag benső ágán,úgy a fának szíve táján,a viharról szinte mit sem sejtve,ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve.Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.Ez hát az igazi békesség.- Uram, te megmutattad békességedet!- szólt a festő, és nem tévedett.Csodálatos isteni békesség ez,mit a viharban alvó madár jelképez.A világ legyen bármily nyugtalan,ha szívünkben Isten békessége van.Ő minden gondot vállára vesz,s bennünket szabaddá, békéssé tesz.Az Ő békessége tökéletes,minden félelemtől mentes.Nekünk szánja ezt a békességet,tőlünk csak egyet kér: engedelmességet.

Örülj a mának!Amíg vannak, akik szeretnek,van értelme az életednek.Mindegy, hogy rohannak az évek,ha érzed melegét egy kéznek.Még érdemes reggel felkelni,ha van kinek kenyeret szelni.Örülj a percnek!De ha mégis magány a sorsod,ha a gondot egyedül hordod,erőt is ad hozzá az élet.Találd meg mindenben a szépet.A nap rád is úgy süt, mint másra,ne gondolj hát az elmúlásra.Örülj, hogy élhetsz!Nincs fekete és nincs fehér De az elmúlás mindent elérNincs tűz, mely örökké lobogna Fényét más világok felé ontvaNincs folyó, mely örökre megmarad Előbb-utóbb minden forrás elapad.Nincs érzelem, mely örökké él A harag idővel megbékélNincs az a szerelem, ami el nem vetél Gyűlölet, melyet nem koptat a szél Öröm, melyet nem sápaszt a tél Bánat, melyet nem gúnyol a remény A fény kialszik, s helyén a sötétség sem örökÉlet, halál – ők is csupán eszközök Mert a Változás az egyetlen,Mely mindig tombol szüntelen Ami meg nem alkuszik sohaHiába hiszi a sok ostoba Hogy bármi, ami létezik, úgy marad Mert mindig lesz új a nap alatt!