Amikor egy sötét felhő eltakarja a Napot,úgy érzed, hogy nem lesz többé vidám, kedves hajnalod.reményt suttog zord időbenlelked olyan meggyötört.állj talpra és szóljon dalod,szemedbe most könny szökött?Vigasztaljon az a tudat mindenki a dolgát teszi,fájó szívvel kételkedve csak a szépet keresi!Szép az élet, Te ezt tudod,csak most kissé keserű hiába az ima, fohásznincs most éltető nedű?Napsugár ha előbukkan nézz gyorsan a fény felé lelked apró darabkáit simogatja, s kérlelé.ne add fel még ilyen könnye szép lesz még az életed sziporkázva írod újraszép szerelmes leveled.Leírod, hogy milyen volt az szerettél és szerette töröld le az összes könnyed bánatod majd megveted.megveted, mert nem szereted ha lelked sír, szomorú nem az a te édes éned nem fakó és nyomorult Csak most már sokkal könnyebb írd ki a sok bánatot elhibázott életedben a rosszat csak szánhatod Tekints fel a csillagokra figyelj, üzennek Neked,boldogságod ha akarod hidd el, újra megleled

.Siktár Éva

Szeretettel.Élned kell a napnak minden egyes percét,Még akkor is, ha hordod szívednek a terhét.Élned kell a mában, szíved nagyra tárva,Hogy beférhessen oda éhező és árva.Élned kell a mában, hogy elérd minden álmod,S hogy ne mondd azt majd holnap, hogy a tegnapot már bánod.Élned kell a fényben, s felhők felé szállni,S e kopott nagyvilágban jobb emberré válni.Élned kell a percért, mely többet ér egy napnál,S melyet bármilyen nagy kincsért oda sosem adnál.Élned kell egy kézért, mely átölel és támaszt,S mely bármilyen nagy bajban segítséget áraszt.Élned kell egy szóért, mely átjárja a tested,S mely annyi fájó sebtől begyógyítja lelked.Élned kell majd bajban, s részed lesz hibákban,Hogy értékeld a szépet ebben a világban.S élned kell majd holnap, ha beköszönt a reggel,Tágra nyíló szemmel s összetett kezekkel.Élned kell majd szívből, s légy mindenért hálás,S meglátod majd, így száll életedre áldás..

Az élet szép,de nélküled mit sem ér.Ha már nem mondhatom neked,nap mint nap,Hogy mennyire szeretlek,Ha nem lehetsz mellettem,mikor ágynak esem,Víz parton együtt,virágokat szedni,Csobogó pataknál,meg mosni arcodat,Rózsákkal tele kertben,ölelni tégedet,S nézni az órát,hogy soha ne érjen véget.Melletted lefeküdni,reggel veled ébredni.Ágyban párnák közt,veled le pihenni.Az élet szép,de nélküled mit sem ér.Ha már nem fogod,remegő kezem,Őszülő hajjal ülni,tornác szegleten.Nézni hogy szállnak a madarak,S hallgatni, mily szépen dalolnak.Meg öregedni egyedül,az élet mit sem ér,Csak annak örülni,hogy mellettem legyél.AZ ISTEN TUDJA MIT MIÉRT TESZHánykolódom a tenger vizében ,mint egy fuldokló madárSegítségért kiáltanék ,de nincs hangom már.Nyöszörgök és kapálózok a víz tetején Miért nem lát senki?

Vacog a szívem, a szám Didergő madár a fán -hiányzol nagyon apám! Hajamban őszül a tincs -annyira fáj, ami nincs!Valahogy, nem hiszem el,azt, hogy már sose leszel,s azt, hogy így fogy az utunk -mondd, vajon hova jutunk?Vár ott egy másik világ?Mit érnek mondd, az imák?Hallja-e bárki is azt,s küld-e a bajra vigaszt?Elmentél régen, apám,sárgul a levél a fán,ágain dér didereg,megint a tél közeleg.A tél vitt téged is el -az ember mit elvisel!Vacog a szívem, a szám,akár a madár a fán.

..

.AZ ÉLET ALKONYÁN .....

Mikor kezed , lábad úgy fáj , majd leszakad ,A hátad meggörbül az élet súlya alatt .Mikor bajodról tudsz már csak beszélni .Azt kérded magadtól : Érdemes még élni ?Ha zimankós Télben kicsi szobád hideg .Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg .Ha vérnyomásod naponta kell mérniMegint csak azt , kérded : Érdemes még élni ?Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót ,Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót ,Mikor a holnaptól rettegve kell félni.Újra csak azt kérded :Érdemes még élni ?Amikor az idő ólomlábon halad .És megkeseredik a szádban a falat Imádságodban sem tudsz semmit kérni .Így sóhajtasz : Uram , érdemes még élni ?Ha népes családodból egy szál magad maradsz .Amikor nem vetsz és már nem is aratsz .A sorstól nem tudsz semmi jót remélni .Hát csoda , ha azt kérded : Érdemes még élni ?Agyonhajszolt szíved akadozik , s kihagy ,Amikor rádöbbensz arra , hogy már senki se vagy .Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni .Keserűn fakadsz ki : Érdemes még élni ?- Ó felebarátom : Megértem keserved .Méltányolom , hogy sokszor panaszra áll nyelved .Túl keményfából faragták kereszted .Cipeled , vonszolod , minden tagod reszket .Mégis arra kérlek , próbálj meg remélni .Próbálj a Sorssal bátran szembenézni !Hiszen lelked még nem üres , kiégett ,Vedd észre bátran körülötted a szépet !Vedd észre Tavasszal , ha megjönnek a gólyák !Szél kuszálta fészkük hogyan igazgatják .Villás farkú fecskék hogy hordják a sarat .Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt ...Ugye , hogy szíved nem csak hideg márvány ,Vedd észre , mily csodás Nyáron a szivárvány !Feslő rózsabimbó , hogy csillog a harmat .Örülj Nyár reggelén a sok madárdalnak !Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán !Te békédet is őrzi katona a vártán .Teérted is felkél Isten áldott napja .Érted is mond imát kis templomod papja .Tárd ki szívedet minden szépnek , jónak .Nyújts segítő kezet a rászorulónak !Adjál szeretetet , mit majd viszonoznak .Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak !Sütkérezz még kissé az Őszi napsütésbe :Lapogass csendben az emlékek könyvébe !S ha majd a Sorssal meg tudtál békülni ,A még hátralévőt könnyebb lesz leélni ..."...MAGYAR OTTÓ,,Írása,,