Ez az életünk

Összerogyunk, talpra állunk,elfutunk, szembeszállunk,adunk s elveszünk,jövünk s elmegyünk,de Valakit mindig szeretünk,mert kell, hogy szeressünk,erről szól porszemnyi életünk.A sötétben elveszel,ha nincs, ki fogja kezedet,s onnan téged kivezet,de mielőtt végleg feladod,hunyd le két szemed... hallod?Szíved még mindig zakatol,súgja, ne dobd el a holnapot,mert, ha a magány magába zár,a remény akkor is megtalál,hisz ott él benned, s csak vár,hogy megvívja a sok csatát,s ha olykor porba is hull majd,feltámad, hidd el, újra meg újra.

Az igazi gazdagság

Mi is a gazdagság? Nagy vagyon, sok ékszer?Fel lehet-e fogni földhöz ragadt ésszel?Mi az élet célja? Kincseket szerezni?Eldugni más elől, hogy ne lássa senki?Úgy hiszem, világunk sokkal szebb hely volna,ha az ember léte nem a pénzről szólna,nem gebedne bele senki a munkába,s nem az “élne csak jól”, kinek lóg a lába.A gazdagok szerint csak az a sikeres,aki éjjel nappal milliókat keres.S lám, ami a furcsa, a szegény is hiszi,hogy majd sok munkával biztos sokra viszi.Még a gyermeknek is folyton azt tanítja,hogy a szép életnek tanulás a nyitja.Ám aki dús gazdag, inkább mást tanácsol,nem a tudós gazdag, – az, aki harács,Az igaz gazdagság ott van a családban,a közös percekben, békés boldogságban,szeretet vízében merítkező szívben,lélek-szivárványként oltalmazó ívben.Megnő gazdagságunk mikor kiterjesztjük,mikor nemzetünket magunk köré vesszük,így alkotva népet, egy nagyobb családot,gazdagítva ezzel ezt a szép világot.

 

A régi ház

 

Szegényen éltünk, de sosem hittük azt,hogy az a boldog, aki nálunk sokkal gazdagabb,mert miénk volt a rét, az erdő, kis patak,a nyári szélben hajladozó búzaáradat.S miénk volt a féktelen nagy gyermekszabadság,mit sosem pótolt volna kincs és gazdagság,mert hiába a jómódúság, a sok-sok ékes kincs,ha nincs olyan emlékünk mi a múltból visszaint.Minden olyan emlék, mi a múltból visszaint,a legkönnyesebb napon is mosollyal kacsint,hisz boldogsággal telik meg szívünk és a lelkünk,mikor a csodás gyermekkoron újra elmerengünk.

Aggódó szív,,

Az aggodalom szilánkjai összerakódnak A ma terhével egységet alkotnak S kész lesz egy olyan hatalmas teher Amelyet szíved már nem bírhat el Nem tudod mit hoz a jövő, mi az, mit kapszHisz emberi léted erre nem adhat választ S ha aggódsz, mert azt féled, rossz lesz élted Csak azért lehet, mert kevés a hited.Isten igéje válaszol neked Megnyugtat téged, ha hűen figyeledAzt mondja ne aggódj a holnapért A holnap majd aggódik magáértAz égi madarak sem vetnek, aratnak Mégis az Úr kegyelmében laknak A mezei liliomok sem varrnak ruhákat Az Úr akaratából mégis pompáznak Ne akarj már akkor átkelni a hídon Amikor még nem is tudsz a folyóról S ha már látod a folyót, akkor se féljIsten szárnyakat adna, ha leesnél Hited legyen ernyő, de ne te döntsd el Hogy esőtől vagy naptól védjen Isten teremtette az esőt és a napot Áldásként adja neked mit alkotott Életünk minden holnapja előbb Istennel találkozik Tudd, hogy az Úr szeret téged, ne aggódjon a szív Hidd, hogy az utadat mindig a béke vigyázzaMelyen a pásztor elöl megy, s a bárányok utána..

Minden egyes napot úgy élj majd.. mintha az utolsó lenne
Előre nézz..ne bánkódj soha sem, a múltadon merengve
Ébredj úgy fel minden reggel, hogy ma ismét boldog leszek
Ne szomorkodj sohasem.. hiszen olyan gyorsan eltelnek az évek
Ha úgy érzed.. bánt a sors.. tudd, hogy csak meg akar erősíteni..
Minden okkal történik.. Ha nehéz is.. tanulj meg gyorsan feledni..
Lásd meg a szépet.. amit csak úgy tehetsz, ha kitárod a szíved
Ne építs falakat, mert az nem segít.. csak mélyebbre húz Téged
Engedd, aki menni akar..

Egy csokor virág...
Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked. Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett, S ím kész ajándékra a virágcsokor. Kérlek, bármerre is sodor az élet, Ajándékom vidd magaddal, Akár gyalog jársz, akár víg fogattal. Csokrodban első virágszál a szeretet, Azért oly fontos, mert Istentől ered. Emberi sorsok összeötvözője. Ha elveken nyugszik, nem múlandó, Neked is ilyen szeretet a jó. Türelem a második virágszál, Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,Bármi is menjen végbe a szívedben.

Csillagfényes éjszaka

.Csillagfényes tavaszi éjszaka. Kémlelem az égbolt mezejét. Tekintetem megragadt a Holdnál,Ősi régi cimborámnál, hányszor virrasztottunk?Hány éjszakát együtt te és én, hol vígan, hol búval,Hol bánattal, hol derűvel, hol imádkozva múlt el az éj.Megint virrasztunk te és én, hozzád fel szívből kérő sóhajom,Békét adj a világnak, nyugalmat, szeretetet, reményt, megértést!Nem hallja emberi fül kérésem,de meghallja Istenem,Tőle kapom , napról napra, égi üzenetét, mit nektek átadok.Együtt dal, kérés, visszhang beszél, s jön az üzenet: Veletek vagyok!Szeresd felebarátodat!

Beteg ember öröme, és hálája!Áldott legyen, ki türelemmel van felém,Megért, nem néz le, meghallgatja néma ember jaj szavát.Áldott legyen minden nemes , lélek és szív,Áldott legyen, ki nem szégyelli, van rokkant, sérült barátja, ismerőse,családtagja!Élet tanított és tanít, próbára tett, s tesz napról napra,Meddig viselem türelemmel, mit kegyetlen sors adott...Áldott legyen ki segítő kezét nyújtja, nem szégyell, nem futamodik el,Áldott, aki soha nem sietett, áldottak mindazok kik tudják én is ember vagyok!Sokan vagyunk betegek és sérültek, nevükben megszólalok némán,Áldást köszönetet, mondok, versben, másképp nem tudok, hálám az egekig hatol!A mi örömünk, érezzük szükség van ránk, ez ad örömet, értelmet életünknek,Míg a társadalom, az állam semmibe vesz, tapos,nevet, gúnyol hátunk mögött...Ezerszer Áldott, ki nem veszi el a munkát, hogy megcsinálja ő helyettünk,Nekünk legtöbbször, időre van szükségünk, nem segítségre.Áldott ki nem szégyell segítséget kérni tőlünk, nekünk, az örömünk,Legnagyobb szükségünk, érezzük, lássuk, kellünk mi is, hogy ránk is szükség van!Áldottak mindazok kik tettükkel, bizonyítanak, soha nem taposnak,Áldottak kik, nem a betegséget nézik bennem, hanem az embert.Nem kerestem, nem kerestük mi a betegséget, nem vagyunk értéktelenebbek,Áldottak kik, látják, érzik lelkünket, szívünket, emberségünket, szeretetünket!Mi is emberek vagyunk, van jogunk élni, minden járna talán nekünk is...Társadalom nem teszi, nem segít, de Áldott legyen mindenki, ki lelkével szeret minket.Áldottak legyenek, azok akik elfelejtik betegségünket, és csak lelkünket látják,Áldottak kik teljes embert látnak bennem, bennük, egyedülinek és egésznek!Beteg ember öröme és hálája, őszinte szívből írt minden sor, köszönet nektek,Áldottak legyetek, kik ilyennek szerettek minket, amilyenek vagyunk!Áldott legyen életetek, kik nem nézitek le a szenvedőket, kik segítitek,Isten oltalmazzon minden embert ki jót tesz a világnak, szeretet és békét visz!Áldás legyen veletek, drága emberek, szívemből jövő alázattal köszönök mindent,Áldás legyen, veletek minden nap, ne tudjátok meg soha, mi a betegség.Lépteiteket óvja meg a Teremtő, mert lelketek, szívetek gazdag, szeretet él benne,Beteg ember, öröme hogy segíthet, adhat, hálám,hálánk nektek szól minden sora: Áldottak legyetek!